A Machu Picchu a világ egyik olyan ritka helye, mely érintetlen maradt a spanyol hódítók bekebelezéseitől. Pizzaro, az arany felkutatása érdekében az Urubamba folyó mentén masírozott végig, ahol 1500 láb után felfedezte az inkák legnagyobb fennmaradt birodalmát. Ezután 1911-ben fedezte fel újra egy fiatal amerikai, Hiram Bingham. Találgatások szólnak arról, hogy a Machu Picchut maguk az inkák hagyták ott. Természetesen a találgatások azóta is szólnak róla, hogy vajon hogyan és miként építették fel az inkák birodalmukat. Az amerikai Bingham pl. megfigyelt egy érdekes madarat, mely minden nap visszatért a folyótól egy-egy ággal a csőrében, mellyel így képes volt a folyó vizét a hegyen is megőrizni. Vannak olyan amerikaiak, akik úgy vélik, az ufók keze van a dologban, akik évszázadokkal előtt látogattak a földre és segítették a primitív embert az alkotásban. A spanyolok inkább Isten kezét vélik a dolgok mögött, így pl. Pedro de Cieza de Leon, aki az inkák legendájáról írt könyvében úgy gondolja, hogy az alkotó Istenség, Viracocha képes volt akár tüzet létrehozni, vagy köveket mozgatni is.

Mivel a terület érintetlen maradt a spanyol hódító hadjárat alól, ezért meg lehet figyelni a falak különböző építési technikáját, azt a finom megmunkálást, mely több réteget épített egymásra. Bár az építmény maga nem olyan gigantikus, mint például a gízai piramisok, viszont igen kifinomult munka, melyet ma is az ember által leginspiráltabban alkotott műveként tartják számon.

A legújabb olasz tanulmány szerint zarándokhely lehetett, mely a helyiek teremtésmítoszának lépcsőfokait, és az ehhez kapcsolódó kozmoszképet szimbolizálta.

Giulio Magli, a Milánói Műszaki Egyetem archeoasztronómiai professzora szerint Machu Picchu a Nap szigete, a Titicaca-tó egyik sziklás szigetén felépített szimbolikus város párja lehetett. A sziget a helyiek egyik legfontosabb zarándokhelye volt: az ott álló, jelentéktelennek tűnő szikla hitük szerint maga a Nap, azaz az inka civilizáció szülőhelye.

Az Urubamba, más néven Vilcanota folyó vízesései, és két hegycsúcs közé ékelt területen felépített Machu Picchuban egykor 750 fő élhetett. A spanyol hódítást követően ez a város is kiürült, 500 éven át elveszettnek hitték, majd 1911-ben, a Yale Egyetem expedícióját vezető Hiram Bingham fedezte fel ismét a tudományos élet számára.

A település megépítésével kapcsolatban számos teória látott napvilágot: egyesek az inkák szülőhelyének tartották, mások erődnek, voltak, akik szerint a Napistennek ezen a helyen szüzeket áldoztak. Egy  a 80-as években írt tanulmány szerint Pachacuti 1460 körül épített magánbirtoka lehetett.

Giulio Magli a kutatás során a város alaprajzát, megközelítését, és egyéb földrajzi jellemzőit az inka birodalom más szakrális központjaival hasonlította össze. Eredményképpen arra jutott, hogy Machu Picchu közkedvelt zarándokhely lehetett.

Meglátása szerint a városfal bejárata mellett fellelt tárgyak áldozati ajándékok lehettek, melyet az érkezők hagytak ott. Magli szerint a város épületei is az első inkák mitikus utazását, és a teremtésmítoszt szimbolizálták.

A tanulmány szerint a zarándokok hittek abban, hogy Machu Picchu a földi és égi ösvények kereszteződéséhez épült, itt vált lehetővé a párbeszéd az égiekkel is.

Nyiss és vezess Gasztro-Blogot! Minden aktív blogger ajándékot kap! »