Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Vissza a témákhoz

Beszéld ki magadból, mi bánt! Segítsünk egymásnak!

#560 :: Nora, Föszerkesztö író, 2016-04-21 05:23:00
Ez a hozzászólás válasz #559 sorszámú üzenetére, amit 2016-04-15 10:10:00-kor írt.
Kedves Youra!

Örülök, hogy hallok rólad, rég volt már :-)
Ahogy az elmúlt években is mindig, minden problémád megoldódott, úgy ez a mostani is meg fog, amikor annak ideje lesz. Te is tudod :-)

Szép napot!

Nóra
#559 :: youra, 2016-04-15 10:10:00
Sziasztok! :) Kedves Nóra és Bella!

Úgy látom, ide már rég jött új bejegyzés, én is régen voltam már itt. Hogy vagytok?
Mi jól vagyunk. Gyönyörű kisfiam, Vincent június végén már 2 éves lesz. Egyszerűen csodálatos, szerelmes vagyok belé! :D A férjemmel is harmonikus, boldog a kapcsolatunk és most dolgozunk a második babán. Sajnos, márciusban 5 hetesen elvesztettem egy babát, de nagyjából sikerült feldolgoznom testileg is, lelkileg is, így most újult erővel próbálkozunk ismét, hogy összejöjjön a kistestvér. Közben költözni is szeretnénk, mert ez a lakás és környék nagyon nem kedvez egy kisgyereknek. :( Már több, mint 2 éve, hogy ideköltöztünk, de nem ismertük egyáltalán ezt a várost. Már várandós voltam, sietnünk, kapkodnunk kellett... Megkaptuk a hitelt a lakásra, amivel egyébként jól jártunk, mert nagyon kedvező a törlesztőrészlet és a kamat, nem is lenne ezzel baj, meg magával a lakással sem... Csak a környék a baj.. Itt van a város összes szórakozóhelye, amelyek hajnali 4-ig vannak nyitva. Minden éjjel folyamatos a részeg, bulizó fiatalok üvöltözése. Bejönnek a lépcsőházunkba, odapisilnek, lerugdossák a postaládákat, még olyan is volt, hogy az ajtónkon dörömböltek éjjel... Akármikor kiülünk az erkélyre, folyamatosan a marihuánát érezzük.. A török, szír, kurd szomszédokról meg nem is beszélve... :( Egyszerűen nem való ez egy pici gyereknek.. Amióta ezeket tudjuk, tehát kb. másfél éve, azóta folyamatosan próbálunk megoldást találni arra, hogy elköltözzünk, de mindenhol azt mondják, hogy előbb adjuk el a lakást, utána lehet szó másikról. Na igen, de ha előbb eladjuk, akkor hova menjünk addig a gyerekkel, amíg nem találunk másikat? Teljesen 22-es csapdájában érezzük magunkat, legutóbb albérletet sem tudtunk kivenni, mert ugyanezt mondták, hogy előbb adjuk el a lakást... Oké, de amíg nincs hova menni, addig nem adjuk el, mert egy pici gyermeknek biztonság kell, tető a feje fölé... Nem kockáztathatunk.. Egyszerűen nem is tudom már, hogy merre induljunk, csak folyamatosan az a feszítő, rossz érzés van bennem, hogy minél hamarabb szeretnék innen elmenni. Azért még bízom benne, hogy valahogy csak sikerül, csak már teljesen tanácstalan vagyok. Gyakorlatilag a csodában reménykedem... Mindenesetre azt mondják, 2016 a változások és a lezárások éve.. Nos, remélem, nálunk is változást hoz! :)

Köszönöm, ha elolvastatok, nagyon jól esett már ez is, hogy leírhattam... :)

Szeretettel,

Youra
#557 :: Nora, Föszerkesztö író, 2015-05-28 07:44:00
Ez a hozzászólás válasz #556 sorszámú üzenetére, amit 2014-12-25 10:42:00-kor írt.
...és megannyi örömöt a 2015-ös év hátralévő részére :)
#556 :: magenta, 2014-12-25 10:42:00
Kedves Bella és Nóra,
ez a mese tényleg szép volt.
http://ezoterikus.hu/cikkek/hagyomany-babona/13052-karacsonyi-mese-2014
Boldog Karácsonyt Mindannyiónknak! Mosolyt a gyermekek arcára és melegséget a szívekbe':)
Magenta
#555 :: Nora, Föszerkesztö író, 2014-11-16 06:17:00
Ez a hozzászólás válasz #553 sorszámú üzenetére, amit 2014-11-11 11:09:00-kor írt.
Kedves Luuujza,

az adott körülményeket figyelembe véve nem látok problémát az ingatlannal, hiszen a kisfiúnak menekülnie kellett volna, visítania, félnie, zokognia, ha ott rosszul érezte volna magát.

Építkezés befejeztével érdemes nagy volumenű tértisztítást végezni, hogy az ott lakás nyugodt és békés legyen: www.tertisztitas.hu

Szép napot,

Nóra
#554 :: Luuujza, 2014-11-11 11:32:00
Kedves Bella és Nóra!

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni. Szeretnénk a közeljövőben építkezni, telek ill. elbontandó épület keresésében vagyunk épp.
Van egy 2,5 éves kisfiam. Sok mindent lát, érez, ezt már "megszoktuk", elfogadtuk, nem tulajdonítunk nagy feneket a dolognak, csak együtt élünk a helyzettel.
A minap elmentünk egy régi, már nem lakott vályogházat megnézni. Igazából bontásra ítélt épület, új építmény kerülne a helyére.
A fiam furcsán viselkedett ott jártunkkor és nem tudjuk eldönteni, hogy ez negatívum vagy pozitívum. Mennyire befolyásoljon minket a döntéseinkben.
A házban elkezdett arról mesélni, hogy "apa, te régen itt laktál, stb...., aztán az udvar hátsó részében pedig elmondta, hogy "amikor nagy voltam, sokat voltam itt", stb. (végig jókedvű, energikus volt)
Mi a véleményük? Érdemes ezzel foglalkoznunk? Menjünk oda? vagy inkább kerüljük azt a helyet?

Válaszukat köszönöm!

Üdvözlettel:
Luuujza
#553 :: Luuujza, 2014-11-11 11:09:00
Kedves Bella és Nóra!

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni. Szeretnénk a közeljövőben építkezni, telek ill. elbontandó épület keresésében vagyunk épp.
Van egy 2,5 éves kisfiam. Sok mindent lát, érez, ezt már "megszoktuk", elfogadtuk, nem tulajdonítunk nagy feneket a dolognak, csak együtt élünk a helyzettel.
A minap elmentünk egy régi, már nem lakott vályogházat megnézni. Igazából bontásra ítélt épület, új építmény kerülne a helyére.
A fiam furcsán viselkedett ott jártunkkor és nem tudjuk eldönteni, hogy ez negatívum vagy pozitívum. Mennyire befolyásoljon minket a döntéseinkben.
A házban elkezdett arról mesélni, hogy "apa, te régen itt laktál, stb...., aztán az udvar hátsó részében pedig elmondta, hogy "amikor nagy voltam, sokat voltam itt", stb. (végig jókedvű, energikus volt)
Mi a véleményük? Érdemes ezzel foglalkoznunk? Menjünk oda? vagy inkább kerüljük azt a helyet?

Válaszukat köszönöm!

Üdvözlettel:
Luuujza
#552 :: Nora, Föszerkesztö író, 2014-08-29 01:37:00
Ez a hozzászólás válasz #548 sorszámú üzenetére, amit 2013-12-05 11:00:00-kor írt.
SZia,

jól vagy? Rég hallottunk rólad :-)

Nóra
#551 :: Nora, Föszerkesztö író, 2014-08-29 01:36:00
Ez a hozzászólás válasz #549 sorszámú üzenetére, amit 2014-07-18 22:17:00-kor írt.
Kedves Nóra,

hát, ez azért nehéz kérés / kérdés, hisz bizonyos dolgokat nagyon nehéz befolyásolni.

Most nem akarok azzal időt tölteni, hogy amit árasztasz magadból (energia, stb.) mindig az jön vissza a környezetből. Valószínűleg le vagy / voltál energetikailag nullázódva, márpedig így pont ugyanez érkezik vissza. Igen, kicsit ki kell szakadni az ilyen környezetből, még akkor is, ha az nehéz, bonyolult, pénzbe kerül, vagy az időbeosztásodba nehezen lehet beilleszteni.

Végesetben el kell költözni. Ha folyamatosan ez van körülötted, - és nyilván nem tudod befolyásolni -, akkor tessék elgondolkodni azon, hogy máshol, más környezetben, új energiák ölelésében könnyebbé válhatnak a mindennapjaid.

Praktikus lehet az ajtód fölé egy külső Bagua tükör és egy belső tértisztítás.

Szép napot!

Nóra
#550 :: , 2014-07-18 23:19:00
Kedves Bella és Nóra,

Abban szeretném a tanácsotokat kérni, hogy lehetséges-e valamilyen módszerrel pozitív változást elõidézni a szomszédaimnál?

Tudom, prózainak tûnik, de had fejtsem ki picit. 35 éves vagyok, eddig nehéz volt az év, közeli rokon halála, rengeteg tanulás, vizsga, munka, szakítás. Folyamatosan magam mögött loholtam. Tudom és átlátom miért. Úgy érzem, képes vagyok ezekkel `dolgozni` és fejlõdni általuk.

Viszont fizikailag is nagyon kimerültem, ami az idegeimet is próbára teszi. Most már lenne lehetõségem magamra figyelni, pihenni és kisimulni, ám az utóbbi hónapokban, az eddig többnyire üres szomszéd lakásban idegen emberek, társaságok jelennek meg - mindig más. Hol izmos férfiak buliznak hölgykísérõikkel, hol bizonyos kisebbséghez tartozó nõk. Kiszámíthatatlan mikor jelennek meg. Eljutottam oda, hogy gyomorgörccsel jövök haza: vajon ma tudok-e pihenni? Vajon ma lehetek-e magammal?

Ha kipihentebb lennék, talán felül tudnék kerekedni ezeken a bosszantó és kimerítõ helyzeteken, de jelenleg egyszerûen nem tudom kizárni. Úgy érzem, nincs meg a személyes terem, és bárki és bármi az akaratomon kívül ki-be `járkál` rajta.

Több dologra gondoltam: pl. hogy a saját belsõ feszültségemmel, fáradtságommal, az emberektõl való félelmemmel (nem félek az emberektõl általában, csak ennek kapcsán attól, hogy akkor zavarnak meg, amikor itthon magam lehetnék) szépen megteremtem magamnak ezeket a negatívumokat; vagy pl. hogy a saját határaimmal van feladatom (vagy túl lazák, vagy túl merevek - talán egyszerre igaz mindkettõ)...

Tehát abban kérem a tanácsotokat, hogy ebben a helyzetben mit tudnék tenni azért, hogy ezt a helyzetet feloldjam?

Sajnos nincs lehetõségem elvonulni máshová és ott pihenni, feltöltõdni, pedig úgy érzem arra lenne a leginkább szükségem.

Bármilyen észrevételt, javaslatot szívesen fogadok.

Köszönettel: Nóra
#549 :: N0ra, 2014-07-18 22:17:00
Kedves Bella és Nóra,

Abban szeretném a tanácsotokat kérni, hogy lehetséges-e valamilyen módszerrel pozitív változást elõidézni a szomszédaimnál?

Tudom, prózainak tûnik, de had fejtsem ki picit. 35 éves vagyok, eddig nehéz volt az év, közeli rokon halála, rengeteg tanulás, vizsga, munka, szakítás. Folyamatosan magam mögött loholtam. Tudom és átlátom miért. Úgy érzem, képes vagyok ezekkel `dolgozni` és fejlõdni általuk.

Viszont fizikailag is nagyon kimerültem, ami az idegeimet is próbára teszi. Most már lenne lehetõségem magamra figyelni, pihenni és kisimulni, ám az utóbbi hónapokban, az eddig többnyire üres szomszéd lakásban idegen emberek, társaságok jelennek meg - mindig más. Hol izmos férfiak buliznak hölgykísérõikkel, hol bizonyos kisebbséghez tartozó nõk. Kiszámíthatatlan mikor jelennek meg. Eljutottam oda, hogy gyomorgörccsel jövök haza: vajon ma tudok-e pihenni? Vajon ma lehetek-e magammal?

Ha kipihentebb lennék, talán felül tudnék kerekedni ezeken a bosszantó és kimerítõ helyzeteken, de jelenleg egyszerûen nem tudom kizárni. Úgy érzem, nincs meg a személyes terem, és bárki és bármi az akaratomon kívül ki-be `járkál` rajta.

Több dologra gondoltam: pl. hogy a saját belsõ feszültségemmel, fáradtságommal, az emberektõl való félelmemmel (nem félek az emberektõl általában, csak ennek kapcsán attól, hogy akkor zavarnak meg, amikor itthon magam lehetnék) szépen megteremtem magamnak ezeket a negatívumokat; vagy pl. hogy a saját határaimmal van feladatom (vagy túl lazák, vagy túl merevek - talán egyszerre igaz mindkettõ)...

Tehát abban kérem a tanácsotokat, hogy ebben a helyzetben mit tudnék tenni azért, hogy ezt a helyzetet feloldjam?

Sajnos nincs lehetõségem elvonulni máshová és ott pihenni, feltöltõdni, pedig úgy érzem arra lenne a leginkább szükségem.

Bármilyen észrevételt, javaslatot szívesen fogadok.

Köszönettel: Nóra
#548 :: aurora borealis, 2013-12-05 11:00:00
Ez a hozzászólás válasz #547 sorszámú üzenetére, amit 2013-10-09 10:12:00-kor írt.
Kedves Bella!
Köszönöm válaszod! Nos, én már kétszer mentem végig a Via Dolorosa-n.... Az egyik vízöntögetővel 7 évig éltem együtt, a másik "csak" 8 hónapot töltött az én gondoskodó holdudvaromban. Az utóbbi - remélem visszatér...Mert olyan karizmatikus személyiség!
A legjobbakat! Szeretettel, aurora borealis
#547 :: Bella, Sorselemzés, kártyavetés, 2013-10-09 10:12:00
Ez a hozzászólás válasz #546 sorszámú üzenetére, amit 2013-09-05 06:14:00-kor írt.
Kedves auróra borealis!

Nagyon nehezen megélhető párosítás! A Ti felállásotok némileg szerencsésebb lehetőségeket rejt magában. Borzasztó fájdalmakat élsz meg ebben a kapcsolatban, sokszor oktalanul. A rák a csacsogásával, a fizikális közelség kiharcolásával bizony sokszor dühíti a vízöntőt. A ráknak nagy toleranciával kell viseltetnie a vízöntővel szemben, hiszen a vízöntő csak nagyon ritkán közlékeny. A "csend" elvárásával a rákban kétségeket ébreszt. Mindkét fél bármikor tettre kész, őszinte, féltőn szerető, gondoskodó lény! Ezen a vonalon "két dudás egy csárdában"!!??
Lenne még mit mesélnem ....

Bella
#546 :: aurora borealis, 2013-09-05 06:14:00
Tisztelt Nóra és Kedves Fórumozók!Kérlek Benneteket, hogy ha van tapasztalatok rák jegyű nő és vízöntő férfi kapcsolatáról, osszátok meg azt velem!Köszönettel és a legjobbakat mindenkinek,aurora borealis
#545 :: Nora, Föszerkesztö író, 2013-04-28 21:58:00
Ez a hozzászólás válasz #544 sorszámú üzenetére, amit 2012-12-05 16:07:00-kor írt.
Szia,

olvastam más fórumon, hogy mi történt.
Látod, az élet mindent elrendezett. Elvett valamit, hogy jobbat adhasson. Remélem, azóta is minden rendben van veletek.

Nóra
#544 :: youra, 2012-12-05 16:07:00
Kedves Nóra!

Köszönöm kedves szavaidat! :)
Hát idáig tartott... Most egy hete, hogy Angliába jöttünk. A szállásunk biztosítva van, most ezerrel munkát keresünk.
Nagyon reménykedünk, hogy itt megtaláljuk majd a számításunkat úgy, mint eddig sokan mások elõttünk, akik kijöttek ide.
Azért nem egyszerû egy ilyen kiköltözés. Nagyon nehéz volt a szeretteimtõl elbúcsúzni, ami fontos, mindent és mindenkit otthon hagyni. Éppen ezért nagyon bízom abban, hogy ez nem hiába volt...
Szóval most itt tartunk, remélem, hamarosan újabb fejleményekrõl is beszámolhatok!

Annak pedig nagyon örülök, hogy ilyen jól vagytok, csak így menjen tovább minden! :)

Kívánok Nektek csodaszép napot!

Sok-sok puszi!

Youra
#543 :: Nora, Föszerkesztö író, 2012-07-20 20:22:00
Kedves Youra,

``Na hál istennek`` :-))))
Jó ezt hallani, tartsd is magad ehhez a jó szokáshoz!

Az élet sohasem egyszerû, de minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni, és a javadra fordítani. Ha egyszer az ember ráérez arra, hogy mindenbõl tud tanulni, azt pedig késõbb a saját fejlõdésére tudja használni... - no ez az élet legnagyobb tanulása és feladata egyben.

Köszönöm a gratulációt, jól van mindenki, egy szavam sem lehet, elmúltak egy évesek, betegek nem voltak, egészségesek, mint a makk, szellemileg pedig mindenre nyitottak, aktívak, okosak, szépek, - kell ennél több?

Tarts ki, és számolj be arról, sikerült-e kijutni, és ott hogy alakulnak a dolgok.

Nóra
#542 :: youra, 2012-07-01 11:22:00
Ez a hozzászólás válasz #524 sorszámú üzenetére, amit 2010-12-01 08:28:00-kor írt.
Drága Nóra és Citadella!

Utólagosan is elnézést kérek azért, hogy csak most jelentkezem, tudom, rengeteg idõ telt el azóta, hogy utoljára írtam. De mentségemre váljék, hogy fõleg azért van, mert az életem végre jó mederben halad. Több, mint két éve van egy párom, aki a lelki társam és nagyon boldog vagyok vele, 2012.06.12.-én volt az esküvõnk! :) Most már friss házasok, férj és feleség vagyunk... Néha még nagyon furcsa és új érzés ezt kimondani, vagy leírni.. :) De mindenképpen nagyon jó! Boldogok vagyunk, szeretjük egymást, szeptemberben pedig nászút! Most próbáljuk eladni a lakásunkat, mert szeretnénk külföldre költözni, remélem, hamarosan sikerül, mert nagyjából szeptember második felében szeretnénk kivenni kint az albérletet és egy teljesen új életet kezdeni. Bízom benne, hogy a csillagok is mellettünk állnak, fõleg azok után, hogy annyi sok rossz dolgon keresztül mentünk... :( Biztosan emlékeztek rá...

Drága Nóra! Szívbõl gratulálok az áldott állapothoz és a babákhoz! Kívánok Nektek nagyon sok boldogságot és egészséget! Nagyon-nagyon örülök ennek a csodálatos hírnek! :)

Citadella, remélem, Te is jól vagy, kíváncsi vagyok, mi történt Veled azóta, hogy utoljára találkoztunk itt! A Te bíztatásod is borzasztóan sokat jelentett nekem a nehéz idõkben.. Nagyon hálás vagyok érte! :)

Köszönöm Nektek, hogy mellettem álltatok és támogattatok itt a fórumon, a sok pozitív energiának végre meglett a gyümölcse és azt mondhatom: boldog vagyok. :)

Millió puszi Nektek, ha van kedvetek/idõtök, írjatok, hogy telnek a napjaitok!

Youra
#541 :: Nora, Föszerkesztö író, 2011-11-29 20:47:00
Ez a hozzászólás válasz #540 sorszámú üzenetére, amit 2011-11-05 00:18:00-kor írt.
Kedves Twisty,

az elengedés egy borzasztó nehéz feladat.
A következõ Teliholdtól kezdve 21 napon keresztül esténként gyújts egy gyertyát, és küldd el magadtól ezt az érzést. Kérd az univerzumot, az angyalokat, segítõidet (akiben hiszel), hogy támogassanak abban, hogy elereszd ezt a furcsa érzést. Elvileg már pár nap után jobban kell magad érezned a bõrödben, de ha így is lesz, ne hagyd abba félúton.

Nóra
#540 :: Twisty, 2011-11-05 00:18:00
Ez a hozzászólás válasz #533 sorszámú üzenetére, amit 2011-09-03 14:28:00-kor írt.
Üdv Mindenkinek!
Már éppen írni akartam egy, a Tenhsi-éhez hasonló hozzászólást, de szerencsére lejjebb görgettem és elolvastam a történetét, ami meglehetõsen hasonlít az enyéméhez. Gyerekkori szerelemnek indult, Én nagyon beleéltem magam, érettebb felfogású voltam, Õ pedig valószínûleg megijedt, gyermeteg gondolkodású volt. Eltelt azóta 6 év, és én még mindig szenvedek a beteljesületlenség miatt, ahogy Nora is rávilágított válaszában. Ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy válaszával valamelyest enyhített lelki zûrzavaromon. Már olyanok jártak a fejemben, hogy biztos azért nem megy ki még mindig a fejembõl a srác, mert a sors még akar valamit kettõnkkel, elõre megvan írva, hogy együtt leszünk, gyerekeink lesznek és egyéb sületlenségek. 19 éves fejjel még most sem bírtam rájönni ennek az okára, hiszen voltak hasonló plátói, egyoldalú szerelmek ez alatt a 6 év alatt, de azok nem hagytak akkora nyomot bennem, mint Õ. Jelenleg lassan 2 éve vagyok együtt 25 éves párommal, tiszta szívembõl szeretem õt, úgy érzem, hogy Õ az igazi. Mégis, nem tudok megszabadulni a másik srác puszta gondolatától sem és minden egyes nap betolakszik a fejembe. Az érem másik oldala az, hogy soha nem akarnék ettõl a sráctól semmit, mert önzõ, egoista és ahogy hallottam, az önbizalom hiányos barátnõjét is erõszakos módon próbálta `segíteni`.
Kérdésem az, hogy sikerülhet valaha is kiverni Õt a fejembõl, vagy évtizedekig kell hordoznom ezt a terhet? Az i-re hogy tehetném rá a pontot, hogy végre megnyugodjon a lelkem? Várjak és hagyjak mindent úgy ahogy van? Mert a sráccal nem tudnám ezt megbeszélni, mert nem érdekelné, bolondnak nézne, hogy ilyeneket hordok itt össze és még mindig nem léptem túl rajta...Elõre is köszönöm és szívesen fogadom bárki válaszát!
#539 :: Nora, Föszerkesztö író, 2011-10-31 07:03:00
Ez a hozzászólás válasz #538 sorszámú üzenetére, amit 2011-10-20 14:20:00-kor írt.
Akkor mihamarabb hívd fel és rendezzétek. A barátság egyik lényege a megértés, de kommunikáció nélkül nem fog menni a békülés.
#538 :: davidkaa64, 2011-10-20 14:20:00
a legjobb barátommal többé nem beszélek , volt pár vitánk , de szerintem nem sulyos, és hát hiányzik kb 6 napja nem beszélünk, bánt a dlog
#537 :: A Nap Bölcsessége, 2011-09-12 12:32:00
Ez a hozzászólás válasz #534 sorszámú üzenetére, amit 2011-09-10 11:59:00-kor írt.
Egy üzenet a levélírónak:

``Szétesni könnyû, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.``

(Leiner Laura tollából)
#536 :: Tenhsi, 2011-09-12 10:03:00
Kedves Nóra!
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat.
További szép napot
Tenhsi
#535 :: Nora, Föszerkesztö író, 2011-09-11 10:29:00
Ez a hozzászólás válasz #534 sorszámú üzenetére, amit 2011-09-10 11:59:00-kor írt.
Kedves Benszoty,

azt is elárulja, hol és kinél érdeklõdött? Erre a fórumra pl. elõször ír, leellenõriztem a rendszert, itt még SOHA nem tett fel kérdést.

A problémája - levelét olvasva - sajnos elég összetett, a gondolkodásmódját, a világhoz való hozzáállását kellene gyökeresen megváltoztatni. Nyilvánvaló, hogy ebben a férje még csak nem is segíti, sokkal inkább hátráltatja. Meglehet, hogy mindkettejüknek valóban az lenne a jobb, ha útjaik elválnának, hisz jelenleg csak egymást hibáztatják, és ha nem beszélnek róla - csak vagdalkoznak, - akkor a helyzet nem fog javulni. Az ilyen szituációkat kizárólag drasztikus módszerekkel lehet kizökkenteni a bebetonozottságból. Ehhez viszont normális kommunikációra van szükség a két ember közt, ami egyértelmûen nincs meg. Ha valaki 10 évig szorul pszichiátriai kezelésre, akkor már minimum 10 éve hordoz különféle sérelmeket, ahelyett, hogy megoldaná. Sajnos távgyógyászatban nem tudunk segíteni, hisz az önismeret, a pozitív gondolkodás, a változtatni merés nem rajtunk múlik.
Érdemes lenne mihamarabb átgondolni, hogy hol kezdõdtek a bajok, mert valószínûleg oda kell visszanyúlni, azt a problémát megszüntetni, és utána fog tudni lábra állni.

Nóra
#534 :: Benszoty, 2011-09-10 11:59:00
Kedves Válaszoló!
Engem most már igen sok minden bánt:( Pl. tavaly október tájékán érdeklõdtem, hogy mikor lesz kb. munkahelyem, azt a választ kaptam, hogy 6 hónapon belül biztos nem, úgy április-május környékén számíthatok rá. Nos, most már szeptember van és nincs munkám azóta sem. A másik ami bánt, hogy a férjem azt mondja, én nem járok utána, pedig rendserseen küldözgetek önéletrajzokat, de szerinte azért nem találok, mert nem is akarok, és hát elhiszem, ideges, mert devizahitelesek vagyunk 1 fizuból:( És most már napok óta mondja, hogy itt hagy engem, elmegy Norvégiába, és én meg akkor csináljak amit akarok, mert tovább nem tud elviselni. De ennek az is az oka, hogy kb. 10 éve pszichiátriai kezelésre szorulok, és most is ki vagyok dõlve:( Járok rendszeresen kórházi és egyéb kezelésekre, szedem a gyógyszereket, de azt mondja, hogy megunta, és elege van. Egyszerûen nem tudom, mit tehetek azért, hogy változzon a helyzetünk, de barátnõje nincs, ez tuti, nem ez az ok.
Már megint fontolgatom az öngyilkosságot. De eddig még nem sikerült:( Bár a legutóbbi majdnem, 10-20 percen múlott. Mit tegyek???? ja, és 53 éves vagyok 3 szakmával.
Köszönöm a választ, üdv. Benszoty (Erika)

#533 :: Nora, Föszerkesztö író, 2011-09-03 14:28:00
Ez a hozzászólás válasz #532 sorszámú üzenetére, amit 2011-05-07 12:13:00-kor írt.
Kedves Tenshi,

azért vágysz arra a férfira még mindig, mert nem tudtad megszerezni, ezáltal akár lelkileg, mentálisan, vagy éppen testileg kielégülni. Amikor egy adot élethelyzettel kapcsolatban hiányzik a pont az i-rõl, azaz nincs (pozitív vagy negatív) beteljesülés, nem véletlen, hogy akár évekig, évtizedekig szenved az ember egy ilyen leragadt állapotban.

Kiváló példa erre a helyzetre az, hogy plátói szerelmek 2-3 évtized után beteljesednek, de 100 esetbõl 99-szer csak egyszeri-kétszeri szexuális kaland lesz belõle. Aztán megy tovább az élet.

Azt az embert - valljuk be - nem is ismered, s olyan tulajdonságokkal ruházod fel, amelyekkel lehet, hogy nem is rendelkezik. Amint közelebb kerülnétek egymáshoz, s kiderülne, nem is olyan aranyos, kedves, udvarias, stb... akkor azonnal megtörne a varázs.

Álmok: foglalkozom álmokkal, de soha nem viszem túlzásba az álmok elemzését, analizálását.

Ugyanis: ÁLom - látod? ÁL - általás/altatás, lehet, hogy a már általam is sokszor emlegetett fantázia az, ami ilyenkor jelen van, s ebbõl fabrikáljuk az ÁLmot. Nem véletlen, hogy mi a SZÓTÖVE.

Szép napot.
#532 :: Tenhsi, 2011-05-07 12:13:00
Sziasztok!

Nem tudom, kivel beszélhetnék a problémámról, és mivel itt nagyon sok jó tanácsot olvastam már, gondoltam megosztom veletek, hátha tudtok segíteni.
Van egy férfi, akit nagyon régóta szeretek, de semmi nem volt közöttünk, mivel úgy gondoltam, hogy ez az érzés csak egyoldalú és még ha nem is az lenne, nagyon nehezen tudtuk volna megoldani hogy együtt lehessünk. Idõ közben megismertem jelenlegi páromat, az illetõtõl pedig távolra kerültem. Úgy érzem, hogy a jelenlegi páromat szeretem, de õ mégse tud ugyanúgy `felkorbácsolni`, mint az akit évekig szerettem. De a probléma nem csak ez. Amikor egyik barátnõmmel beszélgettem, megemlítette, hogy õ úgy látja, hogy mielõtt elváltunk, õ is adott finom jelzéseket, és az érzésem lehet mégsem volt egyoldalú. Nem tudom mit tegyek, mivel bár szeretem a páromat, de ha a másik férfi mélyebb érzelmeket hagyott bennem, akkor ez mással is elõfordulhat. És ha így érzek, nem csak idõrablás-e ez a kapcsolat (nemcsak tõlem, hanem Tõle is)
A másik dolog ami elgondolkoztatott, hogy a jelenlegi párommal soha nem álmodtam semmit, a másik férfival már többször is. Az álmom mindig azt mutatta meg, hogy hogy van most, és közös ismerõsöktõl tudom, hogy az álmok be is jöttek.
Tudom hosszúra nyúlt, de ha valaki tudna segíteni, azt megköszönném.
#531 :: citadella, 2011-03-14 07:28:00
Ez a hozzászólás válasz #530 sorszámú üzenetére, amit 2011-03-08 16:15:00-kor írt.
Kukucs:)))

Aztaaaaa, ikrek, hûûûû:))) Tudom, mit jelent, nekem iker lánykáim vannak. Nóra, amint írod, jelezz, nagyon érdekelne.

Gratulálok Neked, erõt, egészséget kívánok a csodához, amit most megélhetsz.

Vigyázz magatokra:) Szeretettel ölellek Citadella
#530 :: Nora, Föszerkesztö író, 2011-03-08 16:15:00
Ez a hozzászólás válasz #529 sorszámú üzenetére, amit 2010-12-29 22:28:00-kor írt.
hahó :-)

Fiú és lány - hamarosan írok errõl számmisztikai anyagot is, mert megvan a nevük :-)
#529 :: citadella, 2010-12-29 22:28:00
Ez a hozzászólás válasz #528 sorszámú üzenetére, amit 2010-12-27 08:50:00-kor írt.
Drága Nóra!

Ez csodálatos dolog:))) Gratulálok, és szívbõl kívánom, hogy nagyon-nagyon sok örömet, boldogságot adjon Neked a `más` állapot, és a jövõ.)

Vigyázz magadra. Szeretettel ölellek Citadella
#528 :: Nora, Föszerkesztö író, 2010-12-27 08:50:00
Ez a hozzászólás válasz #524 sorszámú üzenetére, amit 2010-12-01 08:28:00-kor írt.
Szia,

hát, sok a dolog, sosem érek a végére, és mostanában...
így áldott állapotban...
még nehezebb utolérni magam :-)

Nóra
#526 :: pisti0912, 2010-12-26 20:46:00
Sziasztok!

Nekem a nagynéném ajánlotta ezt az oldalt, mivel furcsa dolgok történnek velem mostanában. Azt mondta hogy ti tudtok rájuk választ adni. Kb. másfél hónapja hangokat hallok, érzem hogy figyelnek. Kérlek ne írjatok olyanokat hogy hülye vagyok, mert azt már kaptam eleget. Visszatérve, látni nem látom õket, de tisztán hallom amit mondanak. Nevemet suttogják, csecsemõ sírást hallottam a múltkor és lekapcsolták a villanyt a konyhában amíg minden más helységben égett a villany. Már kiskoromban hallottam és akkor láttam is a még élõ rokonaim lelkét esténként. De most nem ismerõsök a hangok, de valamiért úgy érzem nem akarnak bántani. Mi történt velem hogy eddig nem láttam õket most pedig igen és most mit tegyek?
A segítséget elõre is köszönöm
#525 :: Silumilu, 2010-12-09 00:18:00
Sziasztok :)

Bocsánat hogy eddig nem voltam :)

Válaszolva a kérdéseidre,igen láttam már fényképen,telefonon is bezséltünk,sõt azóta azt mondta hogy nem akarta összekeverni a játékotaz élettel,de úyg gondolja hogy most megtörtént,és hogy a barátai is azt mondták neki hgogy nagyon jó hatással vagyok rá,azt mondta nekem,hogy amiket nekem mond ( szeret ) nem csak üres szavak..Végülis megkaptam a kérdésemre a választ,bár azért kicsit nehezen hiszem el neki,hisz nem tudhatom menynire komoly..ezt vajon mibõl fogom megtudni? :S

Másik próblémám: ahol élek se munka,se suli..Viszont a fõvárásoból folyamatosan kapom az emaileket,hogy ide meg oda tudnák menni dolgozni,ahogy anyumon láttam nincs oda azért,hogy én oda felmenjek,pedig apukám testvére is ott él fent,szóval laknom is lenne hol.Az elsõ kérdése az volt,hogy és hogy jutok el a munkahelyre.

Jelenleg ez van velem.
Várom ötleteiteket,köszönöm :)
#524 :: citadella, 2010-12-01 08:28:00
:(

Nahát, hova tûntek el az emberkék innen? Miért változik minden.. nem szeretem a változásokat. Nóra, Youra.. szeretnék hallani már te rólad:))
Lánykák, legalább egy szót, hogy jól vagytok. Bár.. ha nem írtok, talán minden rendben van. Remélem, tényleg így van.

Szeretettel Citadella
#523 :: citadella, 2010-11-21 20:33:00
Sziasztok!

Ezer bocsánat, hogy oly rég nem jártam itt. Sok minden történt azóta. Nóra, Youra, tökéletesen igazatok volt, van. A sok önostorozás, lelki fájdalom, megtette hatását. Júniusban megmûtöttek, méhen belüli daganat. Szájban is találtak kialakuló leukoplakiát. Azóta orvostól orvosig járok, már jobban vagyok, és már kicsit lelkileg is megerõsödtem. Másképp élek, próbálok egészségesebben. Rengeteg zöldség, mozgás, pozitív életszemlélet:) Mindent megteszek, hogy a kezdõdõ betegség visszaforduljon. Nem reménytelen a helyzet:)
Örülök, hogy Ti még vagytok. Ígérem, ezután megint sokszor jövök majd.
Remélem, Ti jól vagytok és minden rendben van körülöttetek.

Szeretettel Citadella
#522 :: Mária57, 2010-11-20 11:37:00
Kitartás
#521 :: Nora, Föszerkesztö író, 2010-11-17 10:33:00
Ez a hozzászólás válasz #520 sorszámú üzenetére, amit 2010-10-05 01:13:00-kor írt.
Kedves Silumilu,

Azóta hogy alakult a helyzet? Találkoztatok már? Addig ne ess a ``szerelem csapdájába``, amíg nem tudsz róla semmit. Fényképét láttad már? Mit tudsz róla?

Nóra
#520 :: Silumilu, 2010-10-05 01:13:00
Sziasztok :)

Új olvasó vagyok,de nyomon követlek titeket,és elég jó tanácsokat tudtok adni..ezért hát én is hozzátok fordulnák

velem az a helyzet,hogy 20 éves vagyok,és hát interneten kersztül megismertem egy fiút,akivel mindenrõl tudnuk beszélgetni,és ha nincs fönt már iszonyat hiányzik,és alig várom h feljöjjön :)
olyan netes játékon vagyunk fent ahol alapba párkapcsolatra is épül a játék,és sokszor sokan írják azt egymásnak hogy szeretlek..de ezt honnan tudhatom ha komolyan gondolja? bár neten gondolom elég nehéz valakibe beleszeretni,de én még is úgy érzem ..
hívott már magukhoz h bulizzunk stb..de nem ismerem,és bizok még benne anynira,meg hát nagy a távolság is,de attól félek mire ezek meglennének neki már egy barátnõje lenne..

mit tehenték ez esetbe?
gndolom rá h bevalom neki,hogy úgy érzem h több van mint hoyg megkedveltem,de attól félek nyomulosnak tünök,és inkább elhajt :S
köszi a választ :)
#519 :: youra, 2010-09-18 15:41:00
Ez a hozzászólás válasz #517 sorszámú üzenetére, amit 2010-09-15 09:04:00-kor írt.
Kedves Citadella!

Teljes mértékben igazat adok Nórának, hiszen az az ember, akire vágysz semmi pozitívat nem adott Neked. Egy kapcsolat adok-kapok játék, de itt csak Te adtál...
Biztosan nehéz Neked, de ettõl függetlenül arra kell gondolni, hogy mindig minden úgy történik, ahogy Neked a legjobb!
Pozitívan kell tekinteni a jövõbe és meglátod minden megoldódik!
A sebeket viszont csak az idõ tudja begyógyítani, ezért türelmesnek kell lenned, bár látom, ebben az álmaid nincsenek a segítségedre...
Ha a saját példámból indulok ki, akkor is csak megerõsíteni tudom, amit leírtam eddig... Amikor májusban elvesztettem a kisbabámat, tényleg azt hittem, hogy én ezt nem bírom lelkileg... Napokig-hetekig ültem otthon és sajnáltam magam, míg végül rájöttem, hogy ez nem vezet semmi jóra.. A saját erõdbõl kell megtanulni felállni és újra pozitívan tekinteni az életre.. Akkor ismertem meg a mostani páromat, akivel minden csodálatos... Tudni kell, hogy minden rosszban van valami jó és minden rosszat valami jó követ... Akár a mostani párod, akár bárki más késõbb letörli majd a szemedrõl a könnyeket és mosolyt fog csalni az arcodra és a szívedbe! Hiszen megérdemled! :)

Remélem, valamennyit tudtam segíteni, fel a fejjel és csak pozitívan! :)

Szeretettel:

youra