Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Bonyolult az életed? Lehet, hogy a neved miatt?

Rendezvényekre kell egy jósda!

Csupán néhány programötlet a 200-ból:

Ismerje meg további ötleteinket! Családi nap, céges rendezvények, privát partyk, bálok? 17 évnyi tapasztalat, megújuló ötletek, ingyenes dekoráció!

Holdnaptár

Mik az önámítás buktatói? A kívánságlista szabálya

Közzétéve: 2019. 11. 15. Forrás: Ezoterikus.hu
Értékelés
Ez a cikk 22 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Csak az igazság érdekel? Hát, nem. Néha sokkal tanácsosabb az élet kisebb tévedéseket belátni, és a megszépített emlékeket elraktározni az emlékezetünkben.

 
"Egyedül lenni néha jó. Senkinek nem felelek ugyanis ilyenkor a tetteimért!" - mondja sok szingli barátnőnk. Mi eközben arra gondolunk, hogy valószínűleg azért nyugtatja így magát, mert a választottai valamiért mind házasok már.

"Csak addig vagyok titkárnő, míg végre csak a fotózásból is meg tudok majd élni!" - mondja az ismerősünk már évek óta, szinte már a pólójára tetováltathatná ezt a mondatot, annyiszor hallottuk már.

"A gyerekkorom tökéletes volt" - mondja a kollégánk, miközben nagyokat hallgat arról, hogy tulajdonképpen miért is nem akar gyereket, akinek ugyanolyan csodálatos gyerekkort teremthetne.

Ezekben a mondatokban van valami közös, - mind a kívánságlista szabályai szerint működnek: gyakrabban, mint gondolnánk, írunk át eseményeket olyanra, ahogyan szeretnénk, ha történne vagy történt volna, illetve gyakran szépítjük meg a kisebb-nagyobb csalódásokat is. Ha esik az eső nyaraláskor, azt mondjuk: végre van idő az olvasásra. Ha valakivel szemezünk egy partin, mígnem egyszer csak feltűnik a barátnője, a mentő kifogás valami ilyesmi: úgyis túl öreg volt. Az önámítás ezen fajtája olyan szituációban szükséges, amikor a filter nélküli helyzet túl ijesztő, vagy megbetegítő lenne.

Nem minden igaz, ami annak tűnik…

A hétköznapi „homokból aranyat” - folyamatban számtalan mecénásunk akad: az emlékezet, a tudat és a felfogás. A tudatunk gondoskodik a megfelelő eltorzításról, ha pl. azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is léptünk félre igazán. Hisz csak egyszer történt meg. És részegek voltunk. Illetve ha már a döntési folyamatnál úgy fogjuk fel a dolgokat, hogy csak azok az információk, és úgy kerülnek tárolásra, amelyek nekünk kényelmesnek tűnnek, és amelyek nem ilyenek, egyszerűen megszűnnek létezni.
Ezt a folyamatot kognitív disszonancia-redukciónak hívják. Egy példa: befizetjük magunkat egy nyaralásra nagyon spontán ötlettől vezérelve. Kicsit nagyon spontánul, kicsit túl drágán, de mindegy, mert nagy az örömünk. Hazafelé elkezdünk tétovázni: lehet, hogy mást kellett volna választani, valami sokkal kedvezőbb ajánlatot. Mivel azonban nem akarjuk megváltoztatni az eldöntötteket, ignoráljuk a zavaró információkat: direkt nem nézünk más utazási irodák ajánlataira és felhívunk valaki olyat, aki maga is meggondolatlanságáról híres.

Ha valamit nem tudunk, de azt tudjuk, hogy mi az, ami nem vetne ránk jó fényt, segítünk egy kicsit önmagunkon: nem is tudom, mintha láttam volna ott ma azt a kulcsot. A szabály - ha valami nem tetszik, akkor majd átalakítjuk, hogy tetsszen. Ha a nyaralás unalmas volt Egyiptomban, akkor elmeséljük úgy, hogy milyen izgalmas volt és mennyire élveztük. A gond csak akkor van, ha valaki ott ül az asztalnál, aki pontosan tudja, mennyire utáltuk azt az egy hetet ott. A vasárnapi családi ebédek tipikus blamája lehet, ha valaki belemegy egy vicces történet mesélésébe, mire is a nagyi felkiált: hisz akkor még nem is volt hintánk! Hiába, hogy kézzelfogható bizonyítékok keverednek elő a kertről anno, mi akkor is, szinte érezzük a frissen vágott fű illatát. Nem csoda, hisz mindig kertről álmodoztunk kiskorunkban és mi így akarunk emlékezni.

Az önámítás rejtett értelme

Az értelme nagyon egyszerű: elviselhetőbbé teszi az életet. Mindig a legjobb pillanatban segítenek: ha a fantázia momentán sokkal jobb, mint a realitás, és az utóbbit nem tudjuk megváltoztatni, akkor előjönnek a kreált emlékek. A depresszióra hajlamos embereknél pont azt mutatják a kutatások, hogy inkább látják úgy a világot, amilyen, míg a pozitív hozzáállásúak felteszik a rózsaszín szemüvegüket és fittyet hánynak a zavaró körülményekre. De ez a tendencia soha, de soha nem fordul meg. Akkor sem, ha ez nagyfokú öncsalássá fajul. Akik pl. boldogtalan házasságban élnek, és örökösen megszépítik azt, gyakran félnek a környezet hibáztatásától vagy a leírásától. Az ilyesfajta öncsalás csak azt mutatja, hogy képtelenek vagyunk szembenézni a problémánkkal. A kívánságlista- szabály átsegít minden körülményen és véd a nem kívánt kritika ellen is. Erőt ad és bátorságot. Mint egyfajta önlegyőzési mechanizmus előre visz minket, ahelyett, hogy a negatív élmények lehúznának bennünket.

A humoros igazság

A kérdés továbbra is fennáll: egyáltalán, muszáj szembenézni az igazsággal? Természetesen. Mindig eljön az igazság pillanata. Vagy akkor, ha valaki felfedi a titkunkat, vagy ha önmagunkban úgy érezzük: elég, ne tovább! A leleplezés semmiképpen ne legyen durva, vagy megalázó. Vagy fogjuk fel humorral, akárcsak egy kisfiú azon állítását, hogy az apukája űrpilóta titokban, vagy próbáljuk megérteni azt az erős vágyat, ami az önámítás hátterében van és mutassunk némi megértést! Ez a leleplezés és változás közötti szakasz mindenképpen több évet vesz igénybe. Egy dolog rájönni önmagunkban, hogy az állítás nem igaz és a szívünkben megőrizni, és megint más dolog kimondani azt. Ha mindenkihez és önmagunkhoz is tragikusan őszinték lennék, az szó szerint tragikus lenne.

Nagyon sok energiába kerül felfedni ezen önámításokat és meg is szabadulni tőlük. Ismerni kell önmagunkat, és hogy mik azok a kis „csalások”, melyek szükségesek és melyek nem.

Persze, ha azt állítjuk, hogy azért nem járunk operába, mert stresszes a munkánk és sokáig vagyunk az irodában…  ugyan ki ne hinné el?
Forrás: Ezoterikus.hu