Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Te uralod a sorsod, vagy valaki más? (x)

Élj ritmusban a Holddal! (x)

Neked mi az angyali számkombinációd?

Mi az életcélod? Az optimizmus jó irány?

Holdnaptár

A MÉRGEZŐ SZÜLŐK 7 típusa

Közzétéve: 2017. 04. 08. Írta: Susan Forvard Forrás: Mérgez? Szül?k c. könyvéb?l
Értékelés
Ez a cikk 167 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Susan Forvard könyvének egy fontos mondata: „szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk – magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bűntudaté.”

Egy szülő sem lehet tökéletes - és nem is kell annak lennie, de ki kell hoznia magából a legtöbbet.

Egyetlen szülő sem vehet el a gyerekétől semmit, CSAKIS ADHAT ANNAK!

Senki sem képes minden pillanatban érzelmileg rendelkezésre állni, olykor kiabál, vagy túlzottan korlátozóvá válik, így meglehet, hogy még ésszerű és hasznos dolgokat is tilt agyermeknek. A legtöbb gyermek fel tudja dolgozni az időnkénti dühkitöréseket, ha mellette sok szeretetben és megértésben részesül.

Azok a szülők, akiknek negatív viselkedése állandóan jelen van a gyerek életében – ők a „mérgező szülők”. Miért is? Mert az általuk okozott érzelmi károsodás méregként terjed szét a gyermek egész lényén, s ahogy a gyermek felnő – úgy fokozódik a fájdalom!

Milyen szülők okozhatnak kárt?

ÍME A 7 MÉREGEZŐ SZÜLŐ TÍPUS!


1. Istenszerű szülők – a tökéletes szülő mítosza

„Tökéletesnek hittem őket, és amikor bántottak, azt gondoltam, hogy én vagyok a rossz.”

Az istenszerű szülőkbe vetett hit két alapvető doktrínája:
- „Én rossz vagyok, a szüleim pedig jók.”
- „Én gyenge vagyok, a szüleim pedig erősek.”
Születésünkkor kezdjük felépíteni a „tökéletes szülő” mítoszát azzal, hogy szüleinket „Istenszerű” lényeknek tekintjük, hiszen teljesen rájuk vagyunk utalva, s ők gondoskodnak rólunk. Eszünkbe sem jut feltételezni, hogy ők sem tökéletesek. Életünk második-harmadik évében már kezdjük érvényesíteni függetlenségünket. A szülőktől való elválás folyamata a pubertás és a kamaszkor idején éri el csúcspontját, amikor aktívan szembeszállunk a szülők értékeivel, ízlésével és tekintélyével. A „mérgező szülők” a szobatisztaságra szoktatástól a kamaszkorig a lázadást, a különbözőséget személyes támadásként élik meg!
Kultúránk és vallásaink egyhangúlag a szülői tekintély mindenhatóságát támogatják. Tabunak számít érdekeink érvényesítéséért a szüleinknek ellenszegülni. Általános felfogás, hogy szüleinknek joguk van irányítani bennünket, pusztán mert életet adtak nekünk. A gyerek istenszerű szülei kegyeire van bízva, és sosem tudhatja, hogy mikor sújt le rá a következő villám. Következmény: minden felnőtt emberben – legyen akármilyen sikeres is – amennyiben régen mostohán bántak vele, mélyen legbelül ott rejtőzik egy kiszolgáltatott, rémült kisgyerek!
A továbblépés feltétele a szülőkhöz való kritikátlan lojalitás feladása. Ezután foghatunk csak hozzá, hogy tudatosítsuk, majd feldolgozzuk a múlt értelmetlen, káros szülői üzeneteit.



2. Alkalmatlan szülők – inkompetens szülők

„Attól, hogy nem így akartátok, még nagyon fájt.”
„A láthatatlan gyerek”:

Azok a szülők, akik energiájukat saját fizikai és érzelmi talpon maradásukra fordítják, hatalmas erejű üzenetet közvetítenek a gyerek felé: „A te érzéseid nem fontosak, csak én számítok.”
Kellő idő, figyelem és gondoskodás hiányában az ilyen gyerekek közül sokan úgy érzik, szinte láthatatlanok – mintha nem is léteznének. Hogy a gyerekben kifejlődjön önbecsülése – az az érzés, hogy nemcsak a helyet foglalja, hanem számít és fontos -, szüksége van rá, hogy szülei érvényesnek tekintsék igényeit és érzelmeit.
Ha valamilyen negatív esemény történik a családban, a gyerekek szinte mindig azt a következtetést vonják le, hogy ők a hibásak.
A bántalmazás könnyen felismerhető, ha a szülő veri vagy állandóan szapulja a gyerekét. Az elégtelen vagy inkompetens szülők mérgező hatását azonban már nehezebb tetten érni. Ha a szülő inkább azzal okoz fájdalmat, amit nem tesz meg, semmint azzal, amit megtesz, az összefüggés a felnőttkori problémák és az ilyen jellegű ártalmas hatások között nagyon nehezen ismerhető fel. Az ilyen szülő gyerekei egyébként is hajlamosak tagadni, hogy ezek az összefüggések egyáltalán léteznének.



3. Irányító szülők – „Miért nem hagyják, hogy éljem a saját életem?”

„mindig azt érezteti velem, hogy bármit is teszek, rosszul csinálom.”

Azok a gyerekek, akiket nem bátorítanak cselekvésre, próbálkozásra, felfedezésre, boldogulásra és – az esetleges kudarc kilátásával – kockáztatásra, gyakran tehetetlennek és elégtelennek érzik magukat.
A feleslegessé válástól való félelem sok irányító szülőt arra indít, hogy gyerekében állandósítsa a tehetetlenség érzését.
Amint a felnőtt gyerek megpróbálja a kezébe venni élete irányítását, bűntudattal, frusztrált dühvel és a hűtlenség érzésével fizet meg érte.
A gyerek házassága különösen fenyegető tud lenni az irányító szülő számára. A házastársat úgy tekinti, mint riválist, aki az ő gyereke szeretetéért verseng vele. Ez borzalmas csatákat eredményez a szülők és a házastárs között, a felnőtt gyerek pedig a megosztott lojalitás miatt két tűz közé kerül.
- Manipulatív szülők:
„ha tehetné, még levegőt is venne helyettem.”
A manipuláció sarokba szorítja az embereket: ha szembe szegülnek, meg kell bántaniuk valakit, aki „csak kedves akar lenni”. Legtöbbjüknek könnyebb, ha engednek.
A manipulatív szülők mesterei a bűntudatkeltésnek.
„Bezzeg a húgod…”



4. Alkoholista szülő

„megszerettem az italt, mert ettől apa is jobban szeretett engem.”

„Az alkoholizmus olyan, mint egy dinoszaurusz a nappaliban.”- mondja a szerző. „Egy kívülálló számára a dinoszauruszt lehetetlen nem észrevenni, de azokat, akik együtt élnek vele, a szörny eltávolításának kilátástalansága arra kényszeríti, hogy úgy tegyenek, mintha nem is létezne. Csak így képesek együtt élni vele. Hazugságok, kifogások, titkok mérgezik meg a légkört ezekben az otthonokban, kimondhatatlan érzelmi káoszt okozva ezzel a gyerekekben.”
A kábítószer fogyasztó szülők esetében szinte ugyanez a helyzet.
A családtagok kifele minden erejükkel a „normális család” látszatát próbálják meg fenntartani. A gyerekre nézve a „normális család” látszata különösen romboló hatású, mivel arra kényszeríti, hogy letagadja saját érzéseinek és észleléseinek valódiságát.
Alkoholista szülők gyerekei felnőttként gyakran választanak maguknak szintén alkoholista párt. Az ismerős dolgok a kényelem és a rend érzetét keltik életükben. Ismerik a szabályokat, és tudják, hogy mire számíthatnak. Újragerjesztik a korábbi konfliktusokat, mert azt remélik, ezúttal más lesz a kimenetelük – azt remélik, hogy megnyerik a csatát.
Az alkoholisták gyerekei közül sokan rendkívül magas tűréshatárral fogadják el az elfogadhatatlant.
Az alkoholista családokban élő gyerekek közül felnőttkorára legalább minden negyedik maga is alkoholista lesz.
Az ivás különleges és gyakran titkos köteléket teremt szülő és gyerek között. Ez a különös konspiráció a gyerekben a bajtársiasság érzését kelti. A gyerek gyakran csak így jut valamiféle szeretethez és elismeréshez.
Bizonyos fokig minden szülő következetlen, ám az alkohol drámaian felerősíti az „ami egyszer jó, az máskor rossz” szindrómáját. A gyerek sosem tud megfelelni, mivel a jelzések és a szabályok gyakran és váratlanul változnak.



5. Szavakkal verő szülők

„Bárcsak soha ne hoztalak volna világra!”

A sértő, degradáló megjegyzések, a lekicsinylő bírálatok a gyerekeknek rendkívül negatív üzeneteket közvetítenek önmagukról, olyanokat, amelyek drámaian befolyásolhatják későbbi lelki egészségüket.
A gyerekek elhiszik és internalizálják mindazt, amit a szüleik mondanak róluk.
A rivalizáló szülőket is ebbe a kategóriába sorolhatjuk. Az egészséges szülők örömmel és izgalommal élik meg a gyerekük tehetségének kibontakozását. Ám a rivalizáló szülőket mindez úgy érinti, mintha ők veszítenének valamit, gyakran éreznek szorongást, sőt rettegést.
Akárhogy bizonygatják a rivalizáló szülők, hogy jót akarnak a gyereknek, hátsó szándékuk az, nehogy a gyerek túltegyen rajtuk.
Ez annyira mélyen beleivódik a gyerek lelkébe, hogy ha mégis sikerül valamiben kitűnnie, rendszerint iszonyú bűntudattal küszködik. Minél sikeresebb, annál nyomorultabbul érzi magát. Ez gyakran oda vezet, hogy szabotálja saját sikerét.

Az a lehetetlen elvárás, hogy a gyerek legyen tökéletes, szintén gyakori kiváltója a verbális támadásoknak. A gyerek persze kudarcot vall, és a család bűnbakja válik belőle.
A maximalista szülők felnőtt gyerekei többnyire két út valamelyikét járják. Vagy kíméletlenül hajszolják magukat, hogy elnyerjék szülei szeretetét és elismerését, vagy olyan mértékben fellázadnak, hogy félelem alakul ki bennük a sikerrel szemben.
A legkegyetlenebb mondatok: „Bárcsak soha ne hoztalak volna világra!” „Bárcsak meghalnál!”
A verbális gyötrésnek ez a formája amellett, hogy iszonyú fájdalmat és zavart okoz, önbeteljesítő jóslattá is válhat.



6. Testi erőszaktevő szülők

„Meg kell tanulnia, hogy ki az úr a házban!”

Sokan még mindig úgy vélik, hogy a gyerekkel szembeni testi fenyítés a szülőknek nemcsak joguk, hanem feladatuk is.
A fizikai erőszakot elkövető szülőkből döbbenetes módon hiányzik az indulatok kontrollja. Minden alkalommal, amikor kezelhetetlen negatív érzéseik támadnak, a gyereküknek esnek. Jóformán egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy milyen következményekkel jár az, amit a gyerekükkel tesznek. Szinte automatikusan így vezetik le a feszültséget. A hirtelen gerjedt késztetés és a cselekvés egy és ugyanaz.
A gyerekek elleni testi erőszakot nemritkán a munkahelyi stressz, egy családtaggal vagy baráttal való konfliktus vagy az élettel való általános elégedetlenség váltja ki. A gyerek könnyű célpont: nem tud visszaütni, és megfélemlítéssel hallgatásra lehet kényszeríteni.
A „családi titok” további terhet ró az erőszakot elszenvedett gyerekre. Mivel nem beszél az erőszakról, minden reményt elveszít az emocionális segítségnyújtásra.
Az erőszaknak kitett gyerek lelkében fortyog a harag. Arra azonban nincsen módja, hogy dühét levezesse. Az indulat szükségszerűen felnőttkorban talál levezető csatornát magának.
A börtöneink olyan felnőttekkel vannak tele, akik gyerekkorukban fizikai erőszak áldozatai voltak, és nem tanulták meg megfelelő módon levezetni haragjukat.


7. Szexuális erőszaktevő szülők

„Olyan mocskosnak érzem magam.”

Az incestus a gyerek és a szülő közötti legalapvetőbb bizalom szétzúzását jelenti.
A fiatal áldozatok teljesen kiszolgáltatottak az agresszornak, nincs hova, nincs kihez menekülniük. A védelmet nyújtó személyből üldöző lesz, a valóság pedig mocskos titkok börtönévé válik. Az incestus a gyerekkort a leglényegibb elemétől fosztja meg: az ártatlanságtól.
A gyerekek természetüktől fogva szeretnek és bíznak, ezért könnyű célpontot jelentenek a nélkülöző és felelőtlen felnőtt számára.
Egyes incestusagresszorok általában csak a gyerek érzelmi kiszolgáltatottságát használják ki. Más agresszorok a testi fájdalom, a nyilvános megalázás vagy az elhagyás kilátásba helyezésével növelik pszichológiai előnyüket. Az incestusagresszorok ezenkívül fenyegetésekkel biztosítják az áldozatok hallgatását is. Az ilyen jellegű fenyegetések érzelmi zsarolást jelentenek, kihasználva a naiv áldozat félelmét és kiszolgáltatottságát.

A család iránti lojalitás a legtöbb gyerek életében hihetetlenül óriási erejű, függetlenül attól, hogy mennyire romlott a család.
Mindegy mennyire mérgezők a szülők, a hatalom és a szavahihetőség szempontjából monopolhelyzetben vannak.
Az incestus esetében az önvád szégyenérzettel párosul. A hiedelem, hogy „ez az én hibám”, senki más esetében nem olyan erős, mint az incestus áldozatáéban. Ez a hit az önutálat és a szégyen heves érzéseit táplálja.
Ha az áldozat bármilyen örömöt érez az incestus során, az csak növeli szégyenérzetét.
A legtöbb szülő szorongást érez, amikor a gyermeke randevúzni kezd, és kötődni kezd a családon kívül más személyekhez is. Az incestuózis szülő azonban árulásnak, elutasításnak, hűtlenségnek, sőt elhagyásnak éli meg ezt a normális fejlődési szakaszt, ők ilyenkor esztelen féltékenységet élnek át.
A legtöbb incestusáldozat fokozott nehézségekkel küszködik felnőttkori szerelmi kapcsolataiban. A múlt kísértetei rendszerint megmérgezik a kapcsolatot – mégpedig gyakran a szexualitás terén. Gyakori, hogy az áldozat viszolyogva gondol a szexre.

Forrás: Mérgez? Szül?k c. könyvéb?l