Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Mi az, amit rettentő sokan félreértenek a karmával kapcsolatban?

Közzétéve: 2020. 07. 19.
Értékelés
Ez a cikk 24 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A karmával kapcsolatban igen sok furcsaságot olvastam mostanság. Ideje kicsit helyre tenni a dolgokat... Nézzük, mit mond a karmáról a keleti irodalom.

 

Sant Kirpal Singh (1894-1974) Indiában élő keleti Mester, aki az egyesült államokbeli és európai utazásai során sok hívet szerzett hazáján kívül is. A Sant Mat tanításait frissítette fel és terjesztette el szerte a világon. Az ő gondolatain keresztül szeretném bemutatni a karma lényegét.

 

Részletek „Sant Kirpal Singh: KARMA az akció-reakció törvénye” című könyvéből:

 

 „A „karma” kifejezés gyakran előfordul a különböző indiai filozófiai és vallásos írásokban. S valóban, oly sokszor idézik papok és prédikátorok, hogy sokan a karmát képzeletbeli kőnek tekintik, melybe belebotlunk a spirituális üdvözülés ösvényén. Mivel a kifejezés a Nyugat számára ismeretlen, ezért általában nem megfelelően, hiányosan magyarázzák. Az alacsonyabb szintű régiók mestereinek mindegyike a tettek általi kiszabadulásról beszél, anélkül, hogy a hozzá kapcsolódó kötöttség és annak gyümölcsei vagy eredményei felől kérdezne. Ez azonban részigazság és fél tudás.

            Az ember minden cselekedete, tudatos vagy sem, karmát képez, függetlenül attól, hogy rejtett vagy gondolat formájú stádiumban, mentális vibrálásként, szavakkal kiejtve vagy a fizikai tettel ténylegesen kifejezésre juttatva jelenik-e meg.

            Hogy az olvasó meg ne zavarodjon a karma kifejezéstől, legjobb, ha megértjük a szót helyes összefüggésében. Eredetileg a karma szó áldozati szertartásokat jelentett, rítusokban és jadzsnákat, melyeket a Szentírásokba foglaltaknak megfelelően mutattak be az emberek. Később azonban beleértettek mindenfajta erényt, társadalmit és öntisztítót, mint pl. igazságosság, tisztaság, önuralom, önmegtartóztatás, ahimszá, egyetemes szeretet, önzetlen szolgálat, a karitatív és emberbaráti cselekedetek minden fajtája. Röviden, nagy hangsúlyt helyeztek az „atamguna”-k kifejlesztésére, melyek célja a kedélyelme fegyelmezése, és a mentális energiák helyes irányba terelése a megkötöttségben lévő „atman” vagy lélek kiszabadításának magasabb célja érdekében.

            A karmák általában tiltott, megengedett és elrendelt karmákra osztjuk. Minden lealacsonyító és lefokozó karma (nashed) tiltottnak minősül, mivel a vétekben éles a bűn, és a bűn zsoldja a halál. Ezeket „kukarmák”-nak vagy „vikarmák”-nak nevezzük. A következők azok a karmák, melyek felemelők, és segítik az embert, hogy magasabb síkokat érjen el, mint pl. Swarag, Vaikuntha, Bahisht vagy Paradicsom. Ezek a „sukama” karma vagy „sukamák”, azaz olyan karmák, melyeket az ember jószándékú vágyai és törekvései megvalósításaként tesz. Mint ilyenek megengedhetők és megengedettek. Végül ott vannak azok a karmák, melyek teljesítése kötelező, ahogy az írások írják elő a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek számára. (A brahmanok vagy a papi osztály az írások tanulmányozásával és tanításával foglalkozik; a ksatriják vagy a harcosok rendje a védelmet szolgáló harccsapatok; a vaisják vagy azok, akik kereskedelmi és mezőgazdasági foglalkozásokat űznek és a súdrák, akik az előző három osztályt szolgálják.) Vannak karmák, melyek az ember különvöző életszakaszaihoz tartoznak, melyeket „ásrakáknak” nevezünk: brahmacsári, frihasztha, vánaprasztha és szannjászi. Nagyjából megfelelnek a tanulás, az emberré válás előkészületének, a neveltetés idejének; a családalapítás kötelességének, gondoskodás a hozzátartozókról; elfordulás az anyagi dolgoktól, lemondás a szerzetesi vagy remetei életszakaszban az erdő magányában mély meditációba merülve. Végül következik a spirituális zarándoklat, a szellemi megtisztuláshoz vezető utolsó fokozat: kiteljesedik, beérik az ember egész élettapasztalatának a gyümölcs, melyet továbbad embertársainak.  (Minden életszakasz 25 év, ha az élettartamot 100 évben határozzuk meg). Ezeket „nitja” karmáknak nevezzük, melyeknek gyakorlása egyserűen kötelező az ember hivatásában és az adott életszakaszában.

 Mint a morális életvitel kódexe, a karma törvénye értékesen járul hozzá az ember erkölcsi és anyagi jólétéhez itt a földön, és kikövezi az utat egy jövőbeli jobb élethez. Az emberi élet minden területén – világi; anyagi vagy gazdasági; vallási és spirituális, másképp a „Káma” (a vágyak elérése); az „Artha” (nyereség, gyarapodás és anyagi jólét); A „Dharma” (a világegyetemet fenntartó vallási és erkölcsi alap); és a „Móksa” (felszabadulás, üdvösség) fogalmai mutatják, milyen fontos szerepet játszanak a tettek vagy karmák. Természetesen a benső tisztaság jelenti a mozgató erőt az ember törekvéseinek végső sikeréhez. Hogy a karmák meghozzák a kívánatos gyümölcsöt, azokat céltudatos, célratörő figyelemmel és szeretetteljes odaadással teljesítsük.

            Ezeken kívül létezik a karmának egy másik formája is, a „niskama” karma, vagyis amit kötöttség nélkül teszünk, nem kívánjuk annak gyümölcsét. Ez felülmúlja az összes többi karmaformát, melyek többé-kevésbé a kötődés forrását adják. Ez a típus kissé segíti az embert, hogy kiszabaduljon a karmikus kötöttségből, de nem a karmikus visszahatásból. Megjegyezzük azonban, hogy önmagában a karmának nincs semmiféle kötő hatása. Csak a vágyból született karma vagy a „kama” az, ami kötődéshez vezet. Ezért tanította Mózes, hogy „Ne vágykozz!, Buddha és a szikhek tizedik guruja, Guru Godind Singh is ismételten kihangsúlyozta a vágynélküliség szükségességét. Így a karma az összes emberi törekvés eszköze és egyben célja is. Karmával győzi le és haladja túl az ember a karmáját. Így a karma az összes emberi törekvés eszköze és egyben célja is. Karmával győzi le és haladja túl az ember a karmákat. Bármely kísérlet a karma törvényének megkerülésére épp annyira értelmetlen, mint saját árnyékunk átlépése. Valamennyi között a legmagasabb szintű a „nekharma” vagy a „karmarehet”. Ez azt jelenti, hogy a karmát az Isteni Tervvel összhangban végezzük, az Istenerő tudatos munkásaként. Másrészről pedig legyünk tétlenek a tettben úgy, mint a nyugvó pont az örökké forgó Életkerékben.

            Buddha is kihangsúlyozta az állandó törekvést és küzdést, hogy végső győzelmet arathassunk a karma törvénye fölött. A jelent meghatározhatja a múlt, de a jövő a miénk, mindegyikünk saját célratörő akaratától függően. Az idő végtelen. Úgy is tekinthetjük: a múlt elkerülhetetlenül a jelenhez vezet, a jelen pedig a jövőhöz. A karma csak akkor nem hat többé, amikor elértünk a legmagasztosabb szellemi állapotot, túl a jón és a rosszon. Ezen ideál megvalósításakor véget ér minden küzdelem. Innen kezdve felszabadulunk, és akármit teszünk, az minden velejáró kötöttség nélkül marad. Az örökké forgó Életkerék hajtóerejét a karmikus energiából nyeri. Ha maga ez az energia kimerül az óriási Életkerék megáll. Ekkor elérjük az idő és időtlenség metszéspontját, egy pontot, mely ugyan állandó mozgásban van, de bensőben mégis nyugalomban áll. A karma kulcsot szolgáltat az életfolyamatokhoz. Az emberi tudat lépésről- lépésre halad, mígnem az ember valóban fölébredt lény vagy Buddha lesz (A Megvilágosult vagy a Szent Fényt Látó).

            Néhány szóban: a karma törvénye hajthatatlan és kérlelhetetlen természeti törvény, melytől senki sem menekül. Ki mint vet, úgy arat – régi, megingathatatlan igazság. Ez a földi élet általános törvénye. Átnyúlik néhány felsőbb anyagi-spirituális régióba is, ezeknek a sűrűségi fokától és sajátosságaitól függően.

            A karma a legfelső elv. Felette áll mind az embernek, mind az isteneknek, mivel ez utóbbiak előbb vagy utóbb szintén uralma alá kerülnek. A természet különböző birodalmainak istenei és istennői sokkal több ideig szolgálnak mennyei szférájukban, mint az emberi lények; ugyanakkor nekik is testben kell legvégül inkarnálódniuk, mielőtt kiszabadulhatnának a születések karmikus körforgásából.

            Van-e erre gyógyír? Csupán a sors végzet puszta játékszerei vagyunk, és utunkat előre meghatározott rendben járjuk végig? A dolognak két oldala van. Bizonyos mértékig szabad akarattal rendelkezünk, amellyel irányíthatjuk utunkat, fölépíthetjük vagy szétrombolhatjuk a jövőnket. Sőt az élő jelent is nagymértékben alakíthatjuk saját előnyünkre. A Teremtőjével egylényegű lélekkel ellátván az ember hatalmasabb, mint a karma. A benne lévő Végtelen segíthet, hogy átlépje a véges korlátait. A cselekvési szabadság és a karmikus kötöttség pusztán két aspektusa a bensejében megtalált valóságnak. Csak a mechanikus és anyagi része alávetett a karmikus megszorításoknak. A valóság és élő lélek megvalósítja a veleszületett istenséget. Hogyan valósíthatja meg azonban a valódi és eredeti formát (szárup), az atmant? Ez az, amit sürgősen meg kell tanulnunk, ha a végtelen karmikus hálóból kiutat keresünk.

 

            A szentek a karmákat három meghatározott kategóriába osztották:

 

            1. Szamcsita: összegyűjtött és tárolt karmák, melyek messze visszanyúlnak az ismeretlen múlt inkarnációinak hosszú sorába.

            2. Pálabdha: vezettetés, sors vagy végzet, vagyis a szamcsita karmáknak azon része, mely egy ember élő jelenét képezi; senki sem kerülheti el, bármennyire is szeretné vagy próbálkozik vele.

            3. Krijamána: azok a karmák, amelyeket az ember szabadon megtehet jelenlegi földi létében, miáltal meghatározhatja jövőjét, legyen az jó vagy rossz.”