Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Magzatelhajtás és karma: vétek?

Közzétéve: 2017. 11. 22. Írta: Shift Forrás: Ezoterikus.hu
Értékelés
Ez a cikk 20 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szinte mindenkiben más érzelmet kelt a magzatelhajtás. Egyesekben félelmet, másokban kételyt, elutasítást, kegyetlenséget, negatív gondolatokat... Ez a téma sokakat érzékenyen érinthet... A súlyosabb karmikus vétkek egyike, ahogyan ez korábban (A legsúlyosabb karmikus bűn: abortusz) már említésre került, a magzatelhajtás, az abortusz.

A szülők ilyenkor ahelyett, hogy örülnének annak, hogy egy leszületni vágyó lélek őket választotta, ezt a döntést semmibe véve, a választást a lehető legdurvábban elutasítják. A léleknek ezt tudomásul kell vennie, ám arról valószínűleg nem fog egykönnyen lemondani, hogy később újra megkísérelje a leszületést. Már csak azért sem, mert egy lélek nem igazán téved abban, hogy ki(ke)t válasszon szülőnek egy tervezett földi életre. Ezért később tesz még kísérletet a leszületésre, ami sok esetben sikerrel is jár. Ha másodszor sem sikerül, mert esetleg egy újabb abortusz húzza keresztül a számítását, akkor a lélek gyakran úgy dönt, hogy közvetítő révén egy másik karmikus kapcsolati láncon kerül kapcsolatba a választott szülőkkel. Ennek több változata is lehetséges.

1. Leányanyát választ, aki megszüli, de nem vállalja fel a gyermeknevelést.
2. Rossz körülmények között élő szülőket választ, akik rögtön vagy később megválnak a gyermektől.
3. Egy közeli, rokoni kapcsolatban levő házaspárhoz születik le.
4. Ez a lélek egy másik házaspárhoz születik le, később egy másik lélek leszületik az eredeti szülőkhöz, majd e két gyermek felnőttként kapcsolatba kerül és születik egy gyermekük.
5. Olyan szülőket választ, akik közül az egyik később kapcsolatba kerül az eredeti anyával (apával) és ebből a kapcsolatból születik egy másik gyerek. Az első két esetben a gyermek örökbefogadás útján kerül vissza az általa választott szülőkhöz. Ez olyan körülmények között valósul meg, hogy az abortusz(ok) után/következtében az anya a fogamzóképességét is elveszíti, s amikor végre szeretnének gyermeket, az nem jön. Ha a házaspár valóban a gyermeket szereti, nem pedig ún. saját gyermeket akarnak, akkor az örökbefogadás számukra nem kérdés. A harmadik esetben (fogamzás többnyire itt sem tud létrejönni) sokszor az történik, hogy a rokoni családot valamilyen tragédia éri, így a gyermeket az "eredeti" szülők nevelik tovább. A negyedik és az ötödik esetben a fogamzóképesség nem vész el, sőt, leszületik egy másik lélek, aki segít létrehozni a megbonthatatlan karmikus köteléket. Természetesen nemcsak ez az öt eset lehetséges, hiszen a lelkek rendkívül találékonyak. Ezért amikor olyan estekkel találkozunk, amikor a sors váratlan fordulatok révén szoros kapcsolatba hoz gyermekeket felnőttekkel, ahol aztán szülő/nevelő-gyermek viszony alakul ki, akkor annak hátterén érdemes elgondolkodni.

A jóvátétel

Ami megtörtént az visszavonhatatlan és tulajdonképpen törvényszerű. Még akkor is, ha karmikusan véteknek minősül és karmaedényünk tartalmát növeli. Leszülettünk, és ez egyben azt is jelenti, hogy nem vagyunk tökéletesek, tehát képtelenek vagyunk mindent és mindig úgy tenni, ahogyan arra később esetleg már mi magunk is rádöbbenünk. Ha megtörtént az abortusz, és ennek ténye nyomasztólag hat ránk, akkor az első lépés az, hogy ne hibáztassuk emiatt önmagunkat. Utólag ne ítélkezzünk magunk felett, hiszen akkor és ott nem voltunk abban a helyzetben, hogy másként cselekedjünk. Fogadjuk el az akkori önmagunkat, tudván ezzel együtt azt, hogy ma valószínűleg másképpen tennénk. Másképpen, de ma már sokkal több tapasztalat áll mögöttünk, többet tudunk a világról és önmagunkról. A másik dolog, amit ilyenkor tehetünk, hogy őszinte elfogadással gondoljunk arra a lélekre, akinek akkor megakadályoztuk a leszületését. Értsük meg őt, hogy akkor velünk szemben olyan "akaratos" volt, hogy éppen minket választott, pedig tudhatta volna, hogy nem alkalmas a helyzet. Elfogadjuk és nem neheztelünk rá, már csak azért sem, mert azt sem tudhatjuk, hogy éppen hol van most, milyen a kapcsolatunk vele, vagy éppen mikor jelenik meg az életünkben. (Ha például a gyermekünk udvarol egy lánynak, akkor sohasem lehetünk abban biztosak, hogy nem éppen ez a lélek tér vissza hozzánk. Fogadjuk tehát őt el, és ne földi szemmel kritizáljuk, ahogyan a szülő - persze meggyőződésből és jó szándékból - ellenzi gyermeke egy-egy kapcsolatát.) Ha e kettőt megtettük, igazából mást nagyon nem is kell tennünk ennek kapcsán. A sorsunkhoz való viszonyulásunkkal persze egyéb területeken is működtetjük a karmaedényünket, így egy-egy karmikus vétek okozta szintnövekedést sok más karmikus jócselekedet révén kompenzálhatunk.
Forrás: Ezoterikus.hu

Bezárás