Feltárás

Az, hogy az összehasonlítás tulajdonképpen milyen hatással van ránk, leginkább az önértékelésünktől függ. Ahhoz, hogy megállítsuk magunkat a negatív önkép egyre tágabb értelmezésében, egy pszichikai vészféket kell meghúznunk:

 

"Nem akarom magam összehasonlítani!"

 

Így már a kezdetkor elvágjuk annak a lehetőségét, hogy meginduljon egy hihetetlen gondolalavina, - ugye milyen jellemző ez a nőkre? Vizsgáljuk meg objektívan magunkat és a másikat! Mi az, ami a másikra jellemző és olyannyira tetszetős, hogy azt mi is birtokolni szeretnénk? Az önmagunkban megtalált válaszok segítenek feltárni a rejtett vágyainkat és céljainkat. Így csak hálásak lehetünk a másik hölgynek, hogy felnyitotta a szemünket, és már tudjuk, mi az, ami eddig hiányzott belőlünk vagy rólunk.

Célt érés

Most pedig gondoljuk át, hogy valóban szeretnénk-e a másik emberhez hasonlítani? Ha elérjük a célunkat, önazonosak maradunk? Az össze nem illő részletek nem csak a környezetünket, de saját magunkat is zavar. Szeretnénk mi is ilyen csini sortot felvenni, egy ilyen csini popsihoz, - ez a cél. A hozzá vezető út, a hosszú órák a fitneszteremben.

 

Véghez tudjuk ezt vinni? Van hozzá kedvünk, időnk?

 

Az el nem ért cél zavaróbb, mint amiről belátjuk reálisan, hogy valójában nem annyira fontos, hogy elérjük. Már csak azért is, mert ha egy téma elveszíti fontosságát egy idő után, talán nem is volt annyira lényeges abban, hogy életünk boldogabbá váljon.

Forrás: Ezoterikus.hu