Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

A világ legnagyobb húsvéti rejtélye!

Közzétéve: 2017. 04. 16. Írta: Elixír magazin Forrás: Freespirit.hu
Értékelés
Ez a cikk 217 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jacob Roggeveen holland admirális 1722. április 5-én kötött ki a Dél-Amerika partjaitól 4000, a legközelebbi polinéz partoktól pedig 1900 km-re fekvő szigeten.

Az ismeretlen területet - mivel a felfedezés éppen húsvét vasárnapra esett - erről az ünnepről nevezték el. A kapitány a naplójában említést tesz a sziget területén elszórtan található szobrokról, amik előtt a bennszülöttek minden napnyugta alkalmával földre borulnak. Roggeveennek hamarosan el kellett hagynia a szigetet, ahol negyven év múlva két spanyol hajó kötött ki. Ezeket a látogatókat is lenyűgözte a hatalmas szobrok látványa, azt jegyezték fel róluk, hogy mintegy tíz méter magasak, jó néhányuk fejét vörös kőből készült, henger alakú fejdísz koronázza.

 

Háttal a tengernek

Pár évvel később Cook kapitány is járt itt, aki elődeihez hasonlóan azt mondta a vidékről, hogy kopár és széljárta. Több száz szoborról tett említést, és feltűnt neki, hogy némelyik felborult. Mivel e hatalmas alkotásokat a földbe ásták, nem tartotta valószínűnek, hogy az erős szél vagy a földrengés dönthette fel őket, tehát biztosra vette: szándékosan döntötték fel őket. Egy 1804-ben odaérkező orosz hajóskapitány a Cook idejében még álló szobrok közül sokat már a földön látott heverni. Két évvel később egy másik kapitány pedig már csak két állót talált. Később a hittérítők már mindet a földön fekve látták. A szakértők szerint a sziget hajdani lélekszáma 15-20 000 között mozgott, az első európaik odaérkezésekor már csak 4000-en voltak.

A nyugati civilizációs kísérletek nyomán jelentkező pusztulás és az ősi kultúra általános válsága következtében a sziget egyébként is zűrzavaros történelmét teljesen elfelejtette a kis létszámú közösség, és ők már csak igen ritkán adhatták tovább hiteles történeteiket és legendáikat. Idáig senkinek se sikerült nyomon követni a sziget történelmének korszakait, és a szigetlakók származása is rejtély maradt. Érdekes kérdés az is, miért és hogyan készítették, illetve állították fel a hatalmas szobrokat. A moaiknak nevezett alkotások többségét vulkanikus kőzetből faragták ki, és az ahunak nevezett lépcsőzetes kőemelvényeken sorakoznak egymás mellett. A moaik a part mentén állnak, és hátat fordítanak a tengernek.

 

Titokzatos idegen

A rendelkezésre álló rendkívül kevés tény közül az egyik az, hogy a kőóriások megépítése és ideszállítása hihetetlen erőfeszítést igényelt, valamint az, hogy az alkotók nem ismerték a vasat. Az elmúlt évtizedekben csak kevés expedíció járt a szigeten, 1956-ban például Thor Heyerdahl, a norvég felfedező fordult itt meg. A híres tengerjáró az Aku-aku című könyvében leírja, hogy a sziget lakói két teljesen különálló emberfajhoz tartoznak. Heyerdahl kiásott egy húszméteres alakot, egy "idegent", amely teljesen elütött a többi húsvét-szigeti lelettől. Azóta több szobrot restauráltak, illetve felállítottak több leborult moait. Az Ahu Akivi nevet viselő azért különösen fontos, mert ez az egyetlen, amelynek tekintete nem az ország belseje felé irányul. A lávakőzetből készült szobornak korallal és obszidiánnal díszített szemgödre a lenyugvó nap felé, nyugatra néz.

Több legenda is él a sziget benépesítésével kapcsolatban. Egyik szerint a távoli múltban egy uralkodó hosszú és fárasztó utazás után ért a szigetre, amelyet Hotu Matua névre keresztelt, és az ő népe kezdte el a szobrok készítését Kr. e. 1000 körül. A hatalmas alkotásokat isteneknek és istenként tisztelt őseiknek ajánlották fel. Vannak, akik úgy vélik a legenda alapján, hogy az első telepesek a közel 4000 km-re lévő Marquises-szigetekről jöttek ide Kr. u. 500 körül, és egy teljesen új, de polinéz gyökerű kultúrát hoztak létre. A DNS-vizsgálatok és a grammatikai hasonlóságok alátámasztják a polinéz rokonságot. Heyerdahl elmélete ennek teljesen ellentmond. Õ Kon-Tiki nevű, törékeny hajójával Dél-Amerika partjaitól eljutott a polinéz szigetekig, hogy bizonyítsa: perui gyarmatosítók népesíthették be a szigetet.

 

 

A “hosszúfülűek” harca

Egy másik legenda tovább bonyolítja a helyzetet: a XII. században a Marquises-szigetekről ideérkező uralkodó és emberei a szigeten már régóta itt élő, világosabb bőrű embereket találtak. A két etnikum békésen éldegélt együtt, keveredésükből pedig egy új népfajta jött létre. Egyszer csak azonban kelet felől egy robusztus alakúakból álló új törzs jelent meg, akik különösen nagy fülcimpáik miatt a "hoszszúfülűek" elnevezést kapták az ott lakóktól. Ezt az elméletet látszik igazolni az is, hogy sok olyan növényfaj található itt, amelyek egyébként csak Dél-Amerikában őshonosak. Sőt, létezik egy perui legenda is, miszerint egy inka hercegnő kelet felé utazott hűséges alattvalói társaságában, és soha többé nem tért vissza. Ettől kezdve együtt éltek az "erős" és a "gyenge" törzs tagjai, és ez idő tájt kezdték el a moaik alkotását is. A kezdeti virágzó korszak után törzsi háborúk következtek, a XIX. század elején nemcsak a moaik dőltek le, hanem maga a társadalom is elpusztult.

Talán ez az oka, hogy a DNS-vizsgálatok semmiféle rokonságot nem mutatnak ki a sziget jelenlegi lakói, Anau Momoko leszármazottjai és az amerikai kontinens indián lakossága között. A harmadik változat részben ellentmond ennek. A XIX. századi misszionáriusok olyan beszámolókat hallottak, melyek szerint Rapa Nui első lakói "hosszúfülűek" voltak, s keletről érkeztek Hotu Matua vezetésével, és ők építették a moaikat. E változat szerint csak jóval később érkeztek ide más népek nyugat felől, a helybeliek által "rövidfülűeknek" nevezetteket szívesen látták a szigeten. Kétszáz évvel később a két nép viszonya megromlott, és ádáz háború dúlt, a "rövidfülűek" legyilkolták a "hosszúfülűeket". Ez alapján viszont már érthető a sziget jelenlegi genetikai összetétele. A régészek szerint a sziget története a következőképpen alakulhatott: a Kr. u. 500-1000 körüli időszak lehetett a letelepedés, 1000-1500 a terjeszkedés, 1500-1722 pedig a hanyatlás időszaka.

 



A társadalom felbomlása talán azért következett be, mert az igen kényes egyensúly felborult, s ezt a túlnépesedés, a természeti erőforrások kimerülése, a fák kipusztulása idézhette elő. Ha valóban így történt, Rapa Nui tragikus sorsa figyelmeztető példa lehet a mai emberiség számára, amely nem hajlandó tudomásul venni, milyen beláthatatlan következményekkel járhat, ha nem tartjuk tiszteletben a természetet.

Forrás: Freespirit.hu