Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - katt ide!

Bonyolult az életed? Lehet, hogy a neved miatt?

Rendezvényekre kell egy jósda!

Csupán néhány programötlet a 200-ból:

Ismerje meg további ötleteinket! Családi nap, céges rendezvények, privát partyk, bálok? 17 évnyi tapasztalat, megújuló ötletek, ingyenes dekoráció!

Holdnaptár

Így vedd vissza az életedet a MÉRGEZŐ SZÜLŐTŐL!

Közzétéve: 2019. 04. 07. Írta: Susan Forward Forrás: Mérgezö Szülök c. könyvéböl
Értékelés
Ez a cikk 15 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Susan Forward felsorol néhány szabályt, leír néhány tanácsot, melyek szerinte segíthetnek bennünket abban, hogy felismerjük, majd feldolgozzuk mérgező szüleink ellenünk elkövetett cselekedeteit...

 

Életünk visszanyerése biztosan nehéz feladat, ám megéri az erőfeszítést!

Ebben a részben konkrét gyakorlatokról olvashatunk, amelyek segítenek a szülőkkel kialakított káros- kórós, évtizedeken át berögzült szerepek megváltoztatásában; megérthetjük a felelősség áthárításának fontosságát, megismerhetjük a szüleinkkel szembeni határaink erősítésének módszereit, a szülők és a tágabb család felé irányuló konfrontáció (szembesítés) megtervezésének és végrehajtásának szabályait, valamint a szülők által okozott veszteségek meggyászolásának és az erőszakmentes felnőttségnek az ismérveit.

Susan Forward felsorol néhány szabályt, leír néhány tanácsot, melyek szerinte segíthetnek bennünket abban, hogy felismerjük, majd feldolgozzuk mérgező szüleink ellenünk elkövetett cselekedeteit:

- Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, és megváltoztassuk életünket, nincs szükség arra, hogy megbocsássunk szüleinknek.
- Annak megértése, hogy milyen összefüggés van hiedelmeink és az érzéseink között, elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy felhagyjunk önkárosító viselkedésformáinkkal.
- Kerüljük el szüleinkkel a konfrontációt, amíg érzelmeink forrongnak, mert ez elhomályosítja rálátásunkat és ítélőképességeinket.
- Amikor úgy érezzük, hogy szabadságunkban áll önállóan gondolkodni és viselkedni, függetlenül szüleinktől (vagy másoktól), akkor „definiáltuk” önmagunkat. Ha a szüleinknek nem tetszik, amit teszünk, vagy gondolunk, óhatatlanul el kell viselnünk némi kellemetlenséget. És el kell fogadnunk az ő rossz érzésüket is velünk kapcsolatban, amikor nem igyekszünk megváltozni a kedvükért. Még ha bizonyos hiedelmeink azonosak is szüleinkével, vagy szüleink helyeslik is a viselkedésünket, lényeges, hogy önállóan döntsünk, és érezzünk, hogy jogunk van egyetérteni, és nem egyetérteni.
- Szüleink támadására ne reagáljunk reflexszerűen, gondoljuk át válaszainkat, foglaljunk állást, és adjunk „nem védekező válaszokat” („igen, értem”, „kár, hogy így gondolod”, „sajnálom, hogy bánt”, „ezt még átgondolom”, „természetesen jogod van a véleményedhez”, „beszéljünk erről máskor”).



Amikor definiáljuk önmagunkat – amikor átgondolt válaszokat adunk, szemben a reflexszerű reakciókkal, amikor egyértelműen kijelentjük, hogy mit gondolunk és érzünk, amikor határokat szabunk, hogy mire vagyunk hajlandóak és mire nem -, a szüleinkkel való kapcsolatunk óhatatlanul megváltozik.

- Meg kell szabadulnunk gyermekkorunk fájdalmas eseményeiért érzett felelősségtől, és oda kell tennünk ezt a felelősséget, ahová való.
- Legyünk úrrá haragunkon:

1. Adjunk magunknak engedélyt, hogy haragudjunk, anélkül, hogy ítélkeznénk érzelmeink fölött.
2. Vezessük le haragunkat. Püföljünk egy párnát, kiabáljunk azoknak az embereknek a fényképeihez, akikre haragszunk, vagy folytassunk képzeletbeli párbeszédeket velük. Beszéljünk a haragunkról.
3. Végezzünk fokozott fizikai tevékenységet. A harag fizikális levezetésével jelentős feszültség szabadul fel testünkből.
4. Ne használjuk a haragot arra, hogy negatív énképünket erősítsük vele. Nem leszünk attól rosszak, hogy haragszunk. Jogunk van haragudni.
5. Haragunkat használjuk energiaforrásként az öndefiníciónkhoz. Az érzést, hogy „haragszom, mert apám sosem hagyta, hogy a saját életemet éljem”, változtassuk elhatározássá: „többé nem hagyom, hogy az apám irányítson, és semmibe vegyen.”
- El kell gyászolnunk gyermekkorunk veszteségeit. De ahhoz, hogy megéljük a gyászt, először meg kell határoznunk veszteségeinket. Ha megpróbáljuk kikerülni ezt a gyászt, akkor mindig megmarad, és gátolni fogja pozitív érzelmeinket.
- Konfrontálódnunk kell szüleinkkel, azaz átgondoltan és bátran szembesítsük szüleinket fájdalmas múltunkkal és nehéz jelenünkkel. Amit nem adunk vissza, azt továbbadjuk. Ha nem kezeljük a félelmünket, bűntudatunkat és a szüleink iránt érzett haragunkat, akkor az partnerünkön vagy a gyerekeinken fog lecsapódni. A konfrontációt a következő szavakkal indítsuk: „Olyan dolgokat fogok neked mondani, melyekről sosem beszéltem azelőtt…”, majd a következő négy fő témára térjünk ki:

1. Ezt csináltad velem.
2. Ezek voltak az érzéseim, amikor ez történt.
3. Ilyen hatással volt ez az életemre.
4. Most ezt várom tőled.

Mielőtt azonban szüleinkkel konfrontálódunk, négy alapkövetelménynek teljesülnie kell:

1. Elég erősnek kell éreznünk magunkat ahhoz, hogy kezeljük a szüleink részéről jelentkező elutasítást, tagadást, felelősségre vonást, haragot vagy a konfrontáció bármilyen más negatív következményét.
2. Megfelelő támogató rendszerrel kell rendelkeznünk, amely átsegít a felkészülés szorongásain, magán a konfrontáción és annak következményein.
3. Először levélben le kell írnunk vagy el kell próbálnunk, amit mondani akarunk, és előzetesen be kell gyakorolnunk a nem védekező válaszokat.
4. Nem érezhetjük többé felelősnek magunkat azokért a rossz dolgokért, amelyek gyerekkorunkban velünk történtek.

- Konfrontáció után az a dolgunk, hogy kitartsunk a saját valóságunk mellett, függetlenül attól, mit tesznek a szüleink, és ne engedjük, hogy visszakényszerítsenek a régi, reflexszerű és defenzív reakciók sémáiba.

Terápiás módszer lépései incestus-sérülés begyógyítására:

- Levél az agresszornak. (a leveleket nem kell elküldeni, átadni, de lehet)
- Levél a másik szülőnek (feltéve, hogy az egyik szülő volt az agresszor; azok a felnőttek, akiket nem a szülő, hanem egy másik családtag molesztált, először szintén az agresszornak, majd külön-külön mindkét szülőnek írjanak.
- Levél az áldozatban élő sérült gyermeknek felnőtt énjétől.
- „Tündérmese” írása az áldozatnak saját életéről.
- Levél a partnernek, szerelmének (ha van, vagy volt)
- Levél a gyermekeinek külön-külön (lehet tervezett gyermek is)
- „A történelem átírása” – a nemet mondás gyakorlása
- Konfrontáció a szülőkkel. („jogom van megmondani az igazat, és nem vagyok felelős azért, ha mások nem tudnak vele mit kezdeni.”)

A könyv segít szembenézni a szüleinkkel való közös múltunk árnyékos oldalaival, hogy rádöbbenhessünk bizonyos szülői üzenetek máig tartó kihatására a mindennapi „félfelnőtti” életünkre. Radikális címe ellenére azonban nem kiállt bosszúért a szülői tévedések megtorlására. A felismerés félig-meddig gyógyulás is, a felfedezés mindenesetre kezelhetőbbé teszi az eddig homályba burkolódzó összefüggéseket, hosszabb távon pedig hozzásegít talán egy tehermentesített, ténylegesen felnőtti léthez.

A könyv elolvasása mindenesetre igényel egy kis bátorságot azok részéről, akik évtizedes problémáik mögött szülői "segédletet" sejtenek.

Forrás: Mérgezö Szülök c. könyvéböl