Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Bombajó csirkéktől a családi hancúrig...

Közzétéve: 2018. 02. 10. Írta: Erdei Ella Forrás: Ezoterikus.hu
Értékelés
Ez a cikk 130 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem is olyan régen, óriásplakátokon láthattunk egy bombajó csirkét, azóta nagyot fordult a világ, a babafürdetőt is családi hancúrozással, meztelenül, - hogyan másként - reklámozzák.

Gyors körtelefon után megtudtam családos ismerőseimtől, hogy senki nem szokott levetkőzni gyermeke fürdetéséhez, a hagyományos kádak pedig egyszerűen alkalmatlanok a családi pancsoláshoz.

Az említett csirke pedig ötletes volt, nyilván férfiésszel készült, férfiaknak, közülük is azoknak, akik mit sem tudnak a női lélekről.
Magam is vallom, hogy a marketing eszközeivel élni kell, de nem szívesen azonosulok, és a környezetemben fellelhető leánygyermekeket sem szívesen azonosítanám egy boncolásra bejelölt, áruba bocsájtott szárnyassal. Annál nekik is több eszük van.

Másik reklám, ami nagyon megragadott és a nyarak visszatérő momentuma, az a bizonyos jégkrém, amit mélytorok kisasszony tologatott a szájába.
Félre ne érts, nem vagyok prűd, sőt, inkább szabadszájú (megboldogult édesanyám bánatára), azonban a jó ízlésnek vannak határai. Most ott tartunk, hogy a terméket azóta nem vásároltam, mert nem tudtam elszakadni a képkockán látottaktól.

Egyszer ettem nyilvános helyen belőle, és olyan érzésem volt, hogy a körülöttem lévő férfiak a reklám sugallta impulzusokra asszociálnak. Azóta kerülöm a fogyasztását. Talán nem meglepő, hogy férjemet mindez nem zavarta. Istenem, azért férfi a férfi és nő a nő, hogy különbözzenek…

A marketing fontos eladási ösztönző eszköze a reklám. Az, hogy korunkban mindent a pucér testekkel akarnak eladni, a melltartótól a tusfürdőn át a zománcfestékig, fontos értékmérője társadalmunknak. Gyermekeink úgy nőnek fel, hogy a szexet azonosítják a szerelemmel, mert a vízcsapból is az folyik.

Nyiladozó értelmük, felserkenő vágyaik lépten-nyomon szexis- és szexhirdetésekkel találkozik, s mert az 5:1 szabálynak megfelelően a szülő nyilván sokkal kevesebbszer képes elmondani, közvetíteni feléjük, hogy mi a helyes értékrend, mit jelent a kulturált viselkedés, hogy nem attól leszel vonzó, ha felcsúszik a miniszoknyád, és nem azért érsz el sikereket, mert ledőlsz a főnök heverőjére (íróasztalára, szőnyegére, autóülésére – opcionális), bevésődik tudatalattijukba, aztán később csodálkozunk, miért ne képesek normális életet élni, miért szakadnak meg párkapcsolataik.

Aki a jövő sikerszakmáját kutatja, ne menjen messzebb a hálószobánál, hamarosan nagyon-nagy szükség lesz az értékítéletet, az ösztönélet élése helyett szerelmi életre buzdító szakemberekre, szexológusokra, szexterapeutákra.

Amerikai felmérések során a megkérdezettek 18 %-a vallotta meg, hogy valójában aszexuális beállítottságú. Meglepő és kevesen t6udják, de az aszexualitás problémája ugyanúgy sújtja a magát heteroszexuálisnak, biszexuálisnak és homoszexuálisnak vallókat is.
Az Államokból gyűrűzik ez a kultúra (?), amely széles néprétegeket tesz alattomosan tönkre. Hová jut a világ, ha már ott tartunk, hogy a pár éve, évtizede teret kapó, magukat nyíltan felvállaló homoszexuálisok és leszbikusok is azt mondják: nem éreznek késztetést a nemi egyesülésre. Nem libidócsökkenés, bár az is elemi probléma, hanem a késztetés teljes hiányát élik meg.
Remekül érzik magukat szeretkezés nélkül. (Ami egészséges házasságokban is óriási probléma, de a közvélemény valahogyan jobban elfogadja, vagy még inkább beletörődik a helyzetbe.) Lassan ott tartunk, hogy a „Szeretkezz, ne háborúzz!” – szlogen mintájára hasonlóakat kell majd ötletelnünk, hogy szexuális életünk ne alacsonyodjon le az amőbák és gombák szintjére.

A reklámok az ösztönéletünkre hatnak, s mert a világban a pénz fontos értékmérő, valószínűleg a jelenség hosszú ideig probléma marad.
Nem osztom azt a nézetet, hogy a férfiak csak a hímtagjuk után mennek, bár kétségtelen, hogy jelentős hányadukra az állítás igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy a természet törvényének akarnak eleget tenni és a „magot hinteni”, hogy a faj fennmaradjon. Ami viszont sikerül a másik, szintén tömeges férficsoportnak, hogy mindezt emberként, észlényként kezeljék, mindenképpen példaértékű a többiek számára. Aki oltár (házasságkötő terem asztala) elé vezeti választottját, de minimum párkapcsolatban él vele (akár ezer kilométer távolságra egymástól), az igenis vegyen magán erőt és legyen hűséges.

Azért van agyunk, hogy gondolkozzunk. Miként várhatja el egy férfi a nőtől, hogy ne kacsintgasson ki a kapcsolatból, ha ő maga megteszi?
A női lélek stabilitásra vágyik, valakire, akire felnézhet, aki őt magát is megbecsüli, és nem lenéz rá.
Az aszexualitás mellett másik nagy probléma a szexuális zaklatás kérdése.

Egyik kedvenc vígjátékom bővelkedik megírni való témákban, mint egy kezdőponthoz, mindig vissza-visszatérek hozzá. A Pénznyelőben (Tom Hanks főszereplésével) a fiatal pár házfelújításba kezd. A megjelenő asztalosmester rástartol a nőre, ajánlatokkal bombázza. Az asszonyka elképedve szól oda vőlegényének, hogy mentse ki szorult helyzetéből. Mit tesz a férfi? Megbeszéli a mesterrel, hogy ne zaklassa nőjét, majd odafordul a szerelméhez és közli: „Ugyan már, csak csinos tapétának nézett!” A fiatalasszony megnyugszik, de odaszúr egy megjegyzést leendő férjének: „Le is feküdjek vele?”

A jelenet poénosnak hat, gyorsan és hatásos eszközökkel világítja meg a problémát: ha a reklámban a falfestéket meztelen nő kínálhatja, a férfi számára máris megengedett, társadalmilag hallgatólagosan elfogadott, hogy zaklassa ügyfelét (szomszédját, kollégáját, egy ismeretlent, stb.)…
Forrás: Ezoterikus.hu