Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Asztro-coach

Válaszd a jövőt! A sikerkulcs benned van!

Napi Tarot Üzenet

Minden napi Tarot

üzeneted - katt ide!

Halálról álmodtál? Megmondjuk mit jelent!

Közzétéve: 2017. 03. 11. Írta: Zágon Judit Forrás: Natúrsziget
Értékelés
Ez a cikk 103 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Álmodban meghalt a szeretted? Megijedtél, vajon ez mit jelent? Sajnos az „olcsó” álmoskönyvek e témában csak a diéta- és mozgásmentes fogyókúra-ajánlatokhoz hasonló „megoldásokat” kínálnak.

Ha komolyan vesszük az olyasmit, hogy „törött tükör álomban halált jelent”, az igencsak ártó módon hat a lelki egészségünkre. Szerencsétlen álmodó nézheti a hozzátartozóit, vajon kinek az elvesztésére kell felkészülnie. Végső soron talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a halálra valóban fel kell készülnünk, el kell fogadnunk az élet természetes velejárójaként, de nem biztos, hogy könnyebb úgy, ha az egészséges rokonunkat ijedten fürkészni kezdjük, milyen rejtett betegség emésztheti, esetleg szólunk neki, hogy vizsgáltassa meg magát. Ez utóbbi a lehető legártalmasabb hatása a helytelen álomértelmezésnek, hiszen másra rakjuk át a saját problémánkat, riogatjuk őt feleslegesen. Nekünk kell az ő halálával foglalkoznunk, nem neki. Önvizsgálatot kell tartanunk, milyen érzelmekkel küszködünk a felszín alatt vagy éppen felette az illetővel kapcsolatban.

A mi álmunk rólunk szól, és nem arról, akiről álmodunk. Ez a halálra éppúgy igaz, mint bármi másra. Bárkire bármilyen szerepet osztunk álmunkban, minden a saját érzéseinket vetíti ki.

Szeretteink halála álmunkban – legegyszerűbb megfogalmazásban – az elengedés problémájáról szól, arról, hogy ő nem a tulajdonunk. Nem lehet kliséket ráhúzni a „halálos” álmokra, ezért két, látszólag nagyon különböző álmon mutatom be a halál jelentéseit.

A rémisztő gyerekhalál

A leggyakoribb és legborzalmasabb halál az álmokban, amint ébren is, a gyerekhalál. Az anyák rettentően megrémülnek egy ilyen álomtól, alig tudnak szabadulni a félelemtől ébren, hogy valóra válik az álom. Nos, éppen ezt a félelmet provokálja az álom, azt akarja, hogy szembesüljünk az aggodalmunkkal, a halálfélelemmel, amely elválaszthatatlan a gyerekneveléstől, együtt kell élnünk vele, nem hihetjük, hogy lazán, könnyedén megy az anyaszerep, oda se kell figyelnünk.

Azt sem hihetjük, hogy ha nagyon odafigyelünk, akkor megóvhatjuk a gyereket sorsa beteljesítésétől, vagyis ha bezárjuk őt saját, megbízható(nak hitt) rendszerünkbe. A halál-álom arra figyelmeztet, hogy a gyerek sorsa nem (csak) a mi kezünkben van, mi csupán kísérők vagyunk az életében, nem tulajdonosok.

És végül, félve mondom csak, mert haragudni fog rám az Olvasó, a gyerekkel kapcsolatos tudattalan agresszió és az amiatt érzett bűntudat is manifesztálódhat a halál-álmokban. Azok az anyák, akik jártasak a lélek világában, ki merik mondani, akár hangosan is, hogy néha pokolba kívánják a gyereküket, úgy érzik, ki tudnák hajítani az ablakon dühükben, fáradtság, kimerültség, magukra utaltság, magányosság okán. Nem teszik meg, mert uralkodnak magukon.

Így van rendjén, nem pedig úgy, hogy magát az érzést sem engedem meg magamnak, ez ugyanis nem lehetséges, csak hazudható. Nincs olyan anya, aki ne érezne néha szörnyűségeket a gyerekével kapcsolatban. De sokan a pusztító érzést nem engedik a tudatukig eljutni, ami azonban nem jelenti azt, hogy nincs miatta bűntudatuk, talán az is csak tudattanul. Az álom gondoskodik a felszínre kerülésről.

„Kirándultunk a gyerekkel, eközben egy folyó feletti, nagyon magas hídon kellett átsétáltunk. Láttam, hogy a deszkahíd lécei között van néhány nagyobb rés, rettegtem, hogy beleeshet a fiam, de nem akartam az aggodalmammal zaklatni, mert tudom, hogy utálja, ezért közel mentem hozzá, de nem fogtam. Egyszer csak megbotlott, de mire utánakaptam, leesett, és a szemem előtt nyelte el a víz. Hiába ugrottam volna utána, a víz koromfekete volt, semmit nem lehetett látni. Iszonyatos volt, napokig nem tudtam szabadulni a rettegéstől.”

A kulcsszó a bűntudat

Az álom kulcsszava kimondatlanul a bűntudat: „Bármit teszek, rossz a gyereknek.” Ez az álom az anyának arról a kétségbeejtő dilemmájáról szól, hogy tartsa-e tiszteletben a gyerek igényelt szabadságát, vállalja-e ezzel a saját állandó rettegését, halálfélelmét, vagy korlátozza és tartsa fogva a gyereket, hogy ne kelljen rettegnie miatta. Az álom után természetesen nem tágított mellőle egy pillanatra sem, de aztán rájött, hogy így nem lehet élni, elküldte nekem az álmát, és tudomásul vette, hogy a halálfélelméről álmodott, nem pedig a halál jöttéről.

Sokan hiszik, hogy az álmok a jövőt jósolják, én nem hiszem. Elhiszem, hogy van néhány különleges ember, ahogy van néhány látó vagy magnetikus, aki jós-álmokat lát, azt is elhiszem, hogy néha mindannyian megálmodunk valamit a jövőből, de ez nagyon ritka. Az igaz, hogy az álmaink a jövő felé lökdösnek minket, de nem jóslatokkal, hanem ráébresztésekkel. Az említett álomban például azzal, hogy az álmodót szembesíti a kételyeivel, így tudatosan felvállalhatja az aggodalmát, a minden anya által ismert rettegést, hogy elveszítheti a gyerekét.

Ha ez tudatos, akkor kordában tartható, és nem kell gúzsba kötni miatta a gyereket, hiszen az csak fokozza a félelmet, ráadásul a gyerekbe is átülteti. Ámbár az is lehet, hogy a gyerek a saját halálfélelmét álmodtatta meg a mamával, mert beszélni nem tud róla, de átéli, márpedig eleinte anya és gyereke érzésvilága közt elmosódó a határvonal. Ha nagyon megnyugtató akarok lenni, azt mondom, hogy a gyerek halála az álomban „csak” azt jelenti, hogy rettegek attól, hogy elveszthetem őt, és hogy nem merem felvállalni a vele kapcsolatos agressziómat sem.

Még több álomfejtéssel kapcsolatos írás: Natúrsziget

Forrás: Natúrsziget